MAGYARORSZÁGNAK SZLOVÁKIÁT ÉRDEMES FIGYELNIE - INTERJÚ MARKUS BRUNNERMEIERREL

INDEX
Szerző: STUBNYA BENCE
2017.06.19.

Az euró története valójában a francia és a német közgazdasági gondolkodás harcának története: emiatt volt olyan nehézkes a válságkezelés, és emiatt nincs még mindig megoldva az eurózóna válsága, de ha mindenki szembenézne saját magával, akkor jó kompromisszumokat is lehetne kötni. Ráadásul a brexit és Macron megválasztása után minden adott az eurózóna megreformálásához – erről beszélt az Indexnek Markus Brunnermeier, akinek a tavalyi könyvében megfogalmazott ötletek közül párat már az Európai Bizottság is felkarolt.

Miért Franciaországot és Németországot emelték ki egy eurózónával foglalkozó könyvben?

Egyrészt azért, mert a déli tagállamokra összességében inkább a franciák hozzáállása jellemző, míg az északi tagállamok gyakrabban értenek egyet a német állásponttal gazdaságpolitikai kérdésekben – ráadásul ha az eurózóna ügyeiben a két ország meg tud egyezni, akkor jellemzően a többi tagállam is követi őket. A másik, hogy 2010 után sok, korábban Brüsszelt megillető hatáskör átkerült Párizshoz és Berlinhez, tehát sok ügyben innentől kezdve az Európai Bizottság helyett a tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács vagy a gazdasági miniszterekből álló Ecofin járt el.

Aztán 2010 őszén megint megváltozott a felállás, amikor Nicolas Sarkozy és Angela Merkel megegyezett, hogy elengedik és újrastrukturálják a magántulajdonban lévő görög államadósság egy részét. Ezt követően a spanyol és olasz államkötvények kockázati felára hirtelen megugrott, és egyértelművé vált, hogy ha a déli államok nagyon nyíltan lobbiznak valami hasonlóért, akkor ugyanez fog történni az államkötvényeikkel, ami elég nagy hatalmat jelent Franciaország és Németország számára. Innentől kezdve egyértelművé vált Párizs, de legfőképpen Berlin dominanciája...

ITT OLVASHATÓ