Szerző: L. Ritók Nóra
2017.06.09.
A mélyszegénységben sok minden hiányzik. Sok mindent nehezen visel a messziről érkező látogató, a ruha, cipő hiányát, a nyilvánvaló lakhatási szegénységet, de az élelem hiánya talán a legrosszabb.
A segítő szakma kétféle éhezésfogalmat használ, a kríziséhezést (vagy mennyiségi éhezést) és a minőségi éhezést. Előbbi a kutatások szerint 40-50 ezer gyereket érint Magyarországon, akikkel, ha nem is folyamatosan, de előfordul, hogy a hét végén, vagy a tanítási szünetekben nem jutnak élelemhez. Sok minden lehet a háttérben, a mi tapasztalatunk szerint ez leginkább az uzsora sújtotta családokban gyakori. A minőségi éhezésről (ami viszont egész országrészeket érint) akkor beszélünk, ha a gyerekek esznek ugyan, de fehérjéből, vitaminokból nem eleget, nem annyit, amennyi egy fejlődő szervezetnek kell, és, bár nincsenek lesoványodva, de visszamaradnak, értelmileg biztosan. Nem véletlen, hogy a szegregátumokban felülreprezentált a sajátos nevelési igényű gyerekek száma.
Mindkettőről vannak történeteim. A kríziséhezőről az a család jut most az eszembe, ahol, mikor megjelentem, reklámszatyorral a kezemben, a kisgyerekek őrült sivalkodásba kezdtek, az örömtől. Mert tudták, mi jön velem… nem először mentem hozzájuk. Nem volt jó érzés az örömüket látni. És nem vették le a szemüket a szatyorról, amíg ki nem öntöttem a tartalmát az egyetlen bútordarabra, az ágyra. És ahogy nekiestek a nápolyiszeleteknek…. azt nem lehet elfelejteni. Vagy azt a másikat sem, aki a kapott háztartási kekszet kis lábasba rakta, vizet öntött rá, és kanállal ette: „leves” -mondta nevetve, ezt „főzte” ötévesen, mert így, megpuhulva gyorsabban tudta enni. És többet ehetett meg így, mint a testvére. A sok hasonló torokszorító történet az Igazgyöngy körül már a múlté, bár folyamatosan bukkannak fel új esetek is. Az utóbbi években visszaszorítottuk ezt a kapcsolatrendszerünkben, de sok helyen, ahol nincs segítő civil szervezet, ma is élő probléma.
Segítenünk kell. Muszáj. Mert elgondolkozik az ember a minőségi éhezésen is, mikor azt látja, hogy egy hattagú család pénteken hat egész kenyeret vesz. Ami elfogy. Mert nincs más.
Az élelmiszeradomány alapvető a kríziskezelésben. „Túlélőcsomagokat” készítünk, amivel egy-egy hétvégén segítünk annak, akinek semmije sincs. Akiknél éhen maradnának a gyerekek.
A csomagok értéke 4-5 ezer Ft. Tartós élelmiszerek vannak benne, egy olaj, két száraztészta, cukor, liszt, és konzervek. Néha egy csomag leveskocka. Télen egy tea, citromlé. Vagy egy üveg lekvár. Egy-két zacskó keksz. Van, hogy egy-két tej is. Vagy egy zacskó rizs. Mikor mit tudunk adni. Ebből mindig kell, hogy legyen a raktárunkban. Mert bármikor kialakulhat olyan helyzet, hogy ezzel segítünk a legtöbbet. Sok kamatos pénzfelvételnek mentünk már így elébe, és sikerült megoldani egy-egy kilátástalannak tűnő helyzetet...
A cikksorozat korábbi részei
L. Ritók Nóra: Adományozzunk iskolaszereket oda, ahol ez szeptemberben hiányozni fog!
L. Ritók Nóra: Háztartási gépek, mint adomány, avagy hogyan lesz igazi segítség az adományból?
L. Ritók Nóra: Hogyan adományozzunk? III. – Bútoradományok
L. Ritók Nóra: Hogyan segítsünk a gyerekeken? – II. rész
L. Ritók Nóra: A gyerekek segítése – I. rész
L. Ritók Nóra: Hogyan segítsek? – Hogyan adományozzunk III.
Hogyan adományozzunk II. – A ruhaadományok célbajuttatása
Hogyan adományozzunk? I. – Használt ruhák
Tanuljunk adományozni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.