2017. június 20., kedd

KÖZÖTTÜNK ÉLNEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Lázár Gergő
2017.06.20.


Pár napja botlottam bele egy képbe, melyen egy férfi utolsó kívánságát teljesítette a kórház. Nem kért semmi eget rengetőt, csak egy utolsó szál cigarettát, és egy pohár hideg fehér bort szeretett volna. Noha mindkettő a kórház szabályzatával ellentétes, az ott dolgozó nővérek és orvosok elintézték, hogy teljesülhessen utolsó kívánsága. Egy gesztus, mely nem kerül semmibe. Egy dolgot igényel mindössze, emberséget a kórház és annak dolgozói részéről.

Barátnőm nővér, így tudom milyen emberfeletti munka az övék. Még 2-3 órával a műszak lejárta után is a páciensek kéréseit teljesítik. Soha nincs elég ember, sem elég idő arra, hogy minden beteg megkapja azt, ami valóban járna. Sem Spanyolországban, sem Angliában, pláne nem odahaza. Nővérek és orvosok ezrei próbálnak mindent megtenni azért, hogy továbbra is emberségesek maradjanak, egy ilyen embertelen környezetben. Sokszor a nővéreket hibáztatjuk, mert ők azok, akik mindig jelen vannak, de ők azok is, akik minden egyes este úgy esnek haza, hogy azon töprengenek, mit tehettek volna másképp. Talán ha…

Ők azok – az általában – névtelen hősök, akik szüleink, testvérünk, vagy épp nagyszüleink betegágyánál mindent megtesznek azért, hogy azok az utolsó napok, órák a lehető legelviselhetőbbek legyenek.

Vannak olyanok, akiknek ez nem volt elég, többet szerettek volna tenni, ezekért az életük során imádott szülőkért és nagyszülőkért. A holland Kees Veldboer mentősként dolgozott, amikor találkozott a volt halásszal, Mario Stefanuttóval. Kees feladata Mario átszállítása volt az egyik klinikáról a másikra, azonban időközben kiderült, hogy még nem készültek fel az idős úr fogadására. Így hát Kees megkérdezte Mariot, van-e olyan hely, ahová szívesen elmenne, mielőtt fogadják a klinikán. Az öreg úr nem gondolkozott sokat, és máris Rotterdam kikötője felé vették az irányt. Mario könnyes szemmel mondott búcsút a holland tengerpartnak, ám amikor már indultak volna, Kees a következő kérdést intézte Marióhoz:„ Szeretne még egyszer, utoljára vízre szállni?” Kees tudta, hogy mi lesz az idős úr válasza, de nem hagyta annyiban a dolgot. Másnap megkérdezte főnökét, kölcsön kérhetne-e egy mentőautót a szabad napján. Beszervezte kollégáit, valamint egy hajós utakkal foglalkozó céget. Mindannyian boldogan csatlakoztak a nemes ügyhöz, így pár nappal később Mario – életében utoljára – vízre szállt, így teljesült az utolsó kívánsága...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.