- KIS-MAGYARORSZÁG
Szerző: Pálos Máté
2017.06.10.
A nagyobb városokban is ritka az önálló vetítőhely, az úgynevezett mozi. Nem olyan rég még több ezer mozi volt az országban. Hogy jutottunk eddig?
Hiába újították fel a kétezres évek elején állami támogatással, és kezdtek el művészfilmeket játszani a legendás miskolci Kossuth moziban, 2008-ban mégis lehúzták a rolót. A multiplexszel nem tudtak versenyezni, és miután átadták a város új kulturális központját két moziteremmel, elfogytak a maradék nézők. Búcsúzásképp Gyulai Lajos, a hajdani megyei moziüzemi vállalat igazgatója felidézte a Borsod Online-nak: a fénykort jelentő 60-as és 70-es években a mozinak több százezer (sic!) nézője volt évente, így napi 6-7 vetítést is tartottak. Ráadásul a Kossuth mellett ott volt még a jóval nagyobb Béke, a Táncsics, a Fáklya, a Szikra, a miskolctapolcai, az Ady, a „perecesi”, és a „hámori” mozi is. A megyében 35 mm-es filmet vagy hatvan helyen tudtak lejátszani, keskenyfilmet, tehát 16 mm-est több százban. A megyei moziüzemi vállalatnál nyolcszázan dolgoztak.
A Kossuth mozi korszerűsített technikai felszereléseit, a digitális vetítőt és a hangrendszert a bezárás után átvitték a Művészetek Házában lévő két moziterembe: a Béke és Uránia moziterem és a Művészetek Háza ma is működik Miskolcon, a Cinema City pedig fenntart egy nyolctermes multiplexet. Vagyis a 160 ezres lakosságú észak-magyarországi központban ma nincs hagyományos értelemben vett mozi: nincs olyan önálló épület, intézmény, amelyik csak mozgóképek vetítésével foglalkozik. A mai miskolci fiatalok moziélményt bevásárlóközpontban vagy a városi „kultúrházban” élhetnek át.
Vándorol a mozgókép
A miskolci mozikról szóló történet szimptomatikus, és leképezi azt, ami a magyar mozihálózattal történt az elmúlt évtizedekben. A kilencvenes évekre az ország mozihálózata összeomlott, a multiplexek térhódítása pedig felelős állami szabályozás híján egymás után lehetetlenítette el a kis- és középvárosokban működő vetítőhelyeket, de mára jóformán a falusi mozi is ismeretlen fogalom a fiatalok körében. (Már csak a 2700 lelket számláló Bölcskén a Rákóczi mozi tartja magát – a mozi mindenese, Gazdag Gyula megígérte apjának, hogy amíg él, lesz mozi a faluban.)
De akadnak döbbenetes adatok bőven a mozihiányról! Amióta 2011-ben, a művészmoziknak járó normatív támogatás befagyasztása után bezárt az önkormányzati fenntartású Hrabal, Győrben a tíztermes Cinema Cityn kívül egyáltalán nincs semmiféle mozi – még a városi kultúrház részeként sem. Esztergomban a Bajor Ágost Kultúrmozgó 2009-ben úgy zárt be, hogy hatvan kilométeres körzetben az egyetlen vetítőhely volt, ma legalább a szlovák oldalon működik a Danubius...
Vándorol a mozgókép
A miskolci mozikról szóló történet szimptomatikus, és leképezi azt, ami a magyar mozihálózattal történt az elmúlt évtizedekben. A kilencvenes évekre az ország mozihálózata összeomlott, a multiplexek térhódítása pedig felelős állami szabályozás híján egymás után lehetetlenítette el a kis- és középvárosokban működő vetítőhelyeket, de mára jóformán a falusi mozi is ismeretlen fogalom a fiatalok körében. (Már csak a 2700 lelket számláló Bölcskén a Rákóczi mozi tartja magát – a mozi mindenese, Gazdag Gyula megígérte apjának, hogy amíg él, lesz mozi a faluban.)
De akadnak döbbenetes adatok bőven a mozihiányról! Amióta 2011-ben, a művészmoziknak járó normatív támogatás befagyasztása után bezárt az önkormányzati fenntartású Hrabal, Győrben a tíztermes Cinema Cityn kívül egyáltalán nincs semmiféle mozi – még a városi kultúrház részeként sem. Esztergomban a Bajor Ágost Kultúrmozgó 2009-ben úgy zárt be, hogy hatvan kilométeres körzetben az egyetlen vetítőhely volt, ma legalább a szlovák oldalon működik a Danubius...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.