Szerző: Török Mónika
2017.06.19.
Olyan országban élek, hogy ha véletlenül van gyerekem ÉS munkahelyem is, nem találok bölcsödei helyet neki.
Olyan országban élek, ahol a gyerekemnek kötelező óvodába járnia 4 éves korától, különben megbüntetnek - hely viszont nincs.
Olyan országban élek, ahol a gyerekemnek kötelező négyig bentmaradnia az iskolában - viszont minden, értsd: minden pluszfoglalkozást megszüntettek, sok helyen vécépapír, tábla, kréta, takarítás és pöttyös labda sincs, de hamarosan képesítés nélküli pedagógusok veszik át a túlfizetett pedagógusoktól a munkát.
Olyan országban élek, ahol a gyerekem nemigen mehet gimnáziumba, mert a gimnázium fölösleges, menjen szakmunkásnak.
Olyan országban élek, ahol bármikor elvehetik a horribilis mértékű családi pótlékot, ha a gyerekem lóg a suliból.
Olyan országban élek, ahol a gyerekem természetesen felvételizhet egyetemre - csak éppen megszüntetnek teljes szakokat, átszervezik a felsőoktatást, és nagyjából csak fizetős helyekre tudhatna bejutni.
Olyan országban élek, ahol a gyerekem, ha végül mégis elvégzi az egyetemet, egészen biztosan nem talál munkát. Mert vécépucolónak túlképzett, más végzettségűre meg köszönik, de nem tartanak igényt.
Ekkor természetesen bármikor elmehet közmunkásnak - közmunkásnak lenni tök jó, rengeteg pozíció van. Ott is, ahonnan kirugdosták már a képzett, tapasztalattal rendelkező embereket. Közigazgatás satöbbi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.