Szerző: Tóta W. Árpád
2017.06.30.
Nyolc éve még hadiállapotban zajlott a melegfelvonulás, hadseregnyi rendőrrel, kordonokkal, számos ellentüntetővel. Mára az indulatok némileg alábbhagytak, talán nem függetlenül attól, hogy a szélsőjobb pártjai részben középre araszolással, részben pedig bevándorlóellenes uszítással vannak elfoglalva. Valamint egymás buzizásával. A gyűlölet nem vész el, csak nem ér rá pillanatnyilag.
A viszonylagos béke ellenére nyilván idén is elhangzanak a kötelező bunkóságok, házelnöktől frakcióvezetőn át rezsibiztosig edzésben van a suttyókülönítmény, valamelyikből elő fog büffenni a virtus. Meg hát ehhez is köze van Sorosnak, természetesen, és innen már lecsorog a narratíva a néprétegekbe; unalomig ismert konteók arról, hogy a homoszexualitás rendezvények útján terjed és kipusztítja Európát, meg a többi.
Magyarországon így jutott nyugvópontra a kérdés. Nyílt üldözés nincs, a vérjobbosok is kezdik felfogni, hogy ezek az emberek nem gonoszságból szeretnek máshogy, de azért jól ne érezzék magukat. Pedig nem kerülne sokba.
Ha már tudomásul vesszük egyrészt a homoszexuálisok arányát és létezésük realitását, valamint azt, hogy nem veszélyesek, onnantól akár egyszerűen békén is lehetne hagyni őket. Ezt nem lehet betartatni az egész társadalommal, de az nem kötelező, hogy a kormánypárt – vagy ellenzék – buzizásban élje ki magát.
Magyarország sokat veszít, ha nem viselkedik. És ez már nemcsak a melegekre vonatkozik, hanem minden szubkultúrára, amelyre rátapos a többségi normából folyton államvallást faragó hatalom. A belső ellenségképek a magyarság legtevékenyebb, legkreatívabb, és egyben legmobilisabb rétegét rajzolják körül. Azok érzik ebben az országban a legrosszabbul magukat, akik akár máshova is mehetnek, nem utolsósorban azért, mert mindennap felvetődik a kérdés: miért is nem mennek?
Nyilván rosszul érzi magát a négymillió szegény is, csak ők nem tudnak meglépni (mert a magyar iskola egyetlen családtagot sem volt képes megtanítani semmilyen nyelvre). Továbbá a legégetőbb gondjaik kevésbé a közbeszéden múlnak, mint az anyagi nyomorúságon. Naná, luxus azon háborogni, hogy mit mondanak a méltóságos urak a parlamentben, vagy bezárnak-e egy egyetemet vagy kocsmát csak azért, mert ott másként gondolkodók szürcsölik a teát. First world problem – mert Magyarországnak még van egy civilizált rétege. De ha mindenki elmegy innen, akit még érdekel az ilyesmi és fel is fogja, akkor kutya világ lesz itt.
Nem jó itt melegnek lenni, ahogy nem jó művésznek, autonóm értelmiséginek, tudósnak vagy egyetemistának sem. Ahogy ereszkedik a kormánypropaganda a legalja felé, úgy kezdenek feszengeni előbb a nagyokosok, aztán már a közepesen okosok is...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.