Szerző: JámborAndrás
2017.06.01.
„A javaslat egyik része megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel (például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáival) küzdő gyerekek bizonyos tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályzás alól. A törvény másik része lehetőséget teremt arra, hogy - megfelelő számú szakember híján - ne csak gyógypedagógusok, hanem szakképesítés nélküli pedagógusok is foglalkozhassanak enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel” - foglalja össze a Népszava a módosítás tartalmát.
A helyzet az, hogy jómagam is diszgráfiás vagyok (aki régóta olvassa a Mércét, az láthatta ezt a rengeteg helyesírási hibából, betűcseréből, amiket persze igyekszünk minél jobban kiküszöbölni), és ez borzasztó sok nehézséget hozott életem folyamán. Általános iskolában még keveset, mert az általános iskolámban értették miről volt szó, jó iskolába jártam, motiválni akartak, tanítani.
De gimnáziumban a legtöbb tanár valamiféle jellemhibának tartotta ezt, azt gondolta, majd kinövöm, vagy ha megbuktatnak, akkor majd elmúlik. Míg általánosban négyes és ötös voltam mindenből, gimnázium elsőben, év végére már annyira megutáltatták velem a tanulást a folyamatos negatív visszajelzésekkel, egyesekkel, hogy három tantárgyból is buktam. Nem pontosan értettem, hogy például a történelem dolgozatnál miért kell levonni az 50 pontos dolgozatban 10 pontot helyesírásra, ha látszik, hogy tudom az anyagot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.