Szerző: Hamvay Péter
2017.06.24.
HVG: Adnak némi reményt azok a számok, amelyek az ön Magyar társadalom- és szociálpolitika (1990–2015) című, legfrissebb könyvéből is kiderülnek? Hogy ugyanis 2012–2013 óta nő az átlagjövedelem és a foglalkoztatottság, csökkent a szegénységi arány, valamint a felső és alsó jövedelmi tized közti különbség.
Ferge Zsuzsa: Félek, hogy ezek az apró eredmények csak időlegesek. Kérdés, mennyire fenntartható a gazdasági növekedés, hiszen az uniós pénzek díszburkolatra, kisvasútra mentek el, nem gazdaságélénkítésre.
HVG: A kormány szerint a mélyszegénységben élők száma is csökkent, 5 százalékról 2 százalékra.
F. Zs.: A Tárki vizsgálatából viszont kiderült az is, hogy bár összességében valóban csökkent ez a szám, a legszegényebbek még szegényebbek lettek. Ez sajnos nem is lehet másképpen. Ugyanis a legszegényebbek által kapott támogatások, amik általában az egyetlen jövedelemforrásuk – gyes, családi pótlék, öregségi ellátás, munkakeresési támogatás –, 2008 óta nem emelkedtek. Közben pedig az árak jó 20 százalékkal nőttek, ahogy a foglalkoztatottak nominálbére is. Ráadásul van egy olyan csoport – a pontos létszámát nem tudjuk –, amelynek tagjai kikerülnek a statisztikákból, róluk lemondott a kormány. Így csökkent papíron a mélyszegénység!
HVG: Kikerülnek a mélyszegénységből a közmunkában részt vevők is. Közülük hányan tudnak átlépni a nyílt munkaerőpiacra?
F. Zs.: Alig valaki. A legfőbb probléma a közmunkával épp az, hogy nem visz sehová.
HVG: Mégis ott, ahol generációk nőttek fel anélkül, hogy nekik vagy a szüleiknek munkájuk lett volna, nem lehet szocializációs hatása annak, ha a szülők valamelyike elmegy reggel dolgozni?
F. Zs.: Van olyan közmunka, ami hasznot hajt, vagy legalábbis értelme van, ám ez a kisebbik rész. A közmunka mégis inkább arra szocializál, hogy a polgármester talpát kell nyalni, ha valaki munkát szeretne kapni, és még így sem biztos, hogy a jövő hónapban jut neki. Ez a hatalomtól kapott kegy marad az egyetlen lehetőség a megélhetésre a legszegényebbek számára, mert minden olyan jövedelemforrást megtiltanak nekik – a lomizást, a csigagyűjtést –, amivel úgy kereshetnének némi pénzt, hogy a szabadságukat és a méltóságukat sem veszítik el teljesen.
HVG: Ugyanakkor még a szegényebb vidékeken is arra panaszkodnak a gazdák, hogy nem találnak napszámost, az építőipar pedig segédmunkást.
F. Zs.: Két magyarázatom van erre. Az első, hogy valóban el lehet szokni a munkától. A másik pedig az, hogy próbáljanak meg többet fizetni, annyit, amennyit maguknak fizetnének. Nekem eddig még mindig sikerült embert találnom, igaz, én embert kerestem, nem szolgát. De maradjunk egy pillanatra még a szabadság és a szegénység viszonyánál. A szabadságért folytatott küzdelemben nem számíthatunk azokra, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, mert a legkevesebb nekik jut. Az olyan apró biztonság, mint a közmunka, mindig előrébb lesz számukra, mint hogy felemelhessék a fejüket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.