Szerző: PuPu
2017.06.07.
A Magyar Párthomokozóban csendesen játszanak a gyerekek, kelj ki pipiske...
Nem mondom, érdekes lenne ez a játék egy demokráciában, de a jelenlegi helyzetben ostoba és szánalmas.
Emellett mégiscsak vérfagyasztó, hogy a társadalom hosszú idő óta első ésszerű önvédelmi reflexét éppen egy túlmozgásos, exhibicionista aktivistának sikerült előcsalogatni, habár abban azért erősen kételkedem, hogy a mezei választó lelkesen támogatni fogja ezt a harcot.
Ő nem is igen érti, mi is a baj a választásokkal, hiszen ott az urna, és egyelőre még csak a szavazata és nem a hamvai vannak benne...
Lehetne persze azt mondani, hogy a magyar társadalom a szocializmus vérzivataros esztendei alatt elveszítette politizálásra alkalmas fiait, én mégis inkább úgy vélem, hogy a rendszerváltással a gyenge emberi minőség került felszínre, és azok a tisztességes emberek, akikben természetes késztetés volt a közéletben való részvételre. visszahúzódtak.
Tették ezt azért, mert a helyzetet úgy élték meg, mint a társadalom hálátlanságát, mellyel a jobbítására irányuló törekvéseiket büntette, mikor megrágalmazta múltjukat és fenyegette egzisztenciájukat.
Gyermekeik pedig látták apáik sorsát, és nem kívánták maguknak ugyanezt.
Közben huszonöt év populista agymosása is meghozta eredményét, az emberek elszakadtak a realitásoktól, a céljaik sem kötődtek már egmáshoz, a társadalom atomizálódott és tagjai csak egyéni sorsukkal törődtek az ősi "kaparj kurta, neked is jut!" elv alapján.
Ha megnézzük, hogy milyen figurák kerültek elő és arattak sikert, hát az ember csak elszörnyed, és még nincs vége a folyamatnak, hiszen mást se látni, csak azt, hogy a politikusok demokráciát kiáltanak, de közben bolsevik elveket követve népboldogítanának.
És ez már egy tisztességes szint, mert vannak közöttük, akik csak magukat boldogítanák, önmagukkal illusztrálva, hogy "a pénz nem boldogít" - téves megállapítás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.