2017. június 30., péntek

EGYETEMI AUTONÓMIA MAGYARORSZÁGON

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Kenesei István
2017.06.30.



A legnagyobb csapást az állami egyetemek autonómiájára a 2013-as negyedik Alaptörvény-módosítás után bevezetett kancellári rendszer okozta. Nemcsak hogy nincs a szenátusoknak, rektoroknak semmi beleszólásuk abba, kiket választ ki a miniszter (és nevez ki a kormányfő), ami miatt a kancellár és hivatala gyakorlatilag idegen test lett az egyetem szervezetében, de olyan jogosítványokkal ruházták fel, amelyekkel munkajogi szempontból tulajdonképpen kettévágták az intézményeket, mert a rektor alá csak az oktatók és kutatók tartoznak, míg mindenki más fölött a kancellár rendelkezik.

Bár nekünk, oktatóknak a felsőoktatás ügye a legfontosabb, be kell látnunk, hogy a hazai törvényhozás minden abszurd javaslat után elő tud állni egy még képtelenebb és ártalmasabb törvénnyel, amit aztán villámgyorsan el is fogadtat az önálló gondolkodástól (és megszólalástól) eltiltott, engedelmes parlamenti többségével – akármennyire tiltakozik is az Európai Parlament, az Európa Tanács alkotmányos ügyekben illetékes Velencei Bizottsága vagy az USA Külügyminisztériuma. Amit az úgynevezett civiltörvény meg kíván valósítani az érintett szervezetek megbélyegzésével, az egy „jelző nélküli” (azaz nem szocialista, illiberális stb.) demokráciában nem lenne lehetséges. Egy ilyen jobb világban ugyanis azt kellene tudni bebizonyítani, például bírósági úton, hogy egy szervezet adott konkrét tevékenysége szolgál-e és milyen mértékben külföldi érdekeket, nem pedig csupán az adományok forrása alapján címkézni őket.

De térjünk vissza eredeti vadászmezőnkre, és lássuk, mivel is búcsúzik ez a szomorú tanév.

No news is good news?

Az angol mondást, mely szerint az a jó hír, ha nincs hír, most aligha lehet a Közép-európai Egyetem esetére alkalmazni. Jóllehet a magyar és a nemzetközi közvélemény napirenden tartja a CEU bezárásának a kérdését, a kormányzat a rövidesen bekövetkező nyári szünet előtt semmi új információt nem oszt meg a közönséggel. Ami pedig tulajdonképpen rossz hír, mert az idő múlásával csökken az esélye annak, hogy kedvező fordulat álljon be.

Azért egy s más történt az elmúlt időszakban is. Az Európai Parlament meglepően biztos többséggel megszavazott május 17-i határozatában külön említi a lex CEU-t, és „nyomatékosan kéri a magyar kormányt, hogy haladéktalanul függessze fel a felsőoktatási törvény módosításáról szóló törvényben foglalt valamennyi határidőt, haladéktalanul indítson párbeszédet az Egyesült Államok érintett hatóságaival az amerikai akkreditációval rendelkező Közép-európai Egyetem jövőbeli működésének biztosítása érdekében, és nyilvánosan vállaljon kötelezettséget arra, hogy az egyetem szabad intézményként Budapesten maradhat.”

A New York államban múlt pénteken lezajlott tárgyalás mintha ennek tett volna eleget, de a Cuomo kormányzó hivatala által kiadott szűkszavú közlemény konkrétumokat nem tartalmaz, így a labda továbbra is a magyar fél térfelén pattog, különösen mert szemben az amerikai féllel, a magyar küldöttség semmilyen szövegszerű szerződéstervezetet nem vitt magával, csak az esetleges megoldás „technikai nehézségeire” hivatkozott.

Palkovics László oktatási államtitkár a sorból kilógó újabb nyilatkozatot tett a Magyar Időknek: „A magyar kormány (...) nem szeretné azt, ha olyan külföldi egyetemek kapnának működési engedélyt, amelyek nem folytatnak valós tevékenységet. A CEU nem tartozik ide, mert az anyaintézménye, a Közép-európai Egyetem egy Magyarországon bejegyzett oktatási intézmény. Vagyis nem érintett az említett törvénymódosításban, mert ez az intézmény elvégzi azt az oktatást, amelyet az amerikai jogi személy vállal külföldi egyetemként. Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy minden jelenleg a hazánkban oktató külföldi intézmény meg tud felelni a törvénynek.” Bár így lenne! Igaz, akkor mindenki más, a kormányfőtől a diákokig félreértették a lex CEU-t.

Sólyom László, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke (és nem mellesleg korábbi köztársasági elnök), valamint három jogászprofesszor, Jakab András, Lévay Miklós és Szente Zoltán azonban valószínűleg nem, mert kilencoldalas tájékoztatást küldtek az Alkotmánybíróságnak, amelyben hosszan sorolják a visszamenőleges hatállyal megsemmisítendő passzusokat, és amelyet az ÉSmúlt heti számában Hanák András részletesen ismertetett.

Persze ne feledjük, hogy az Alkotmánybíróságot semmiféle határidő nem köti, tehát a döntését akár már az összes határidő lejárta után is meghozhatja, amikor a bezárásra ítélt egyetemről annak egyik legfontosabb alkotóeleme fog hiányozni: a diákok, akik oda már nem jelentkezhetnek. Őket pedig visszamenőlegesen nem lehet felvenni...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.