EGY VAKMERŐ PÉNZBEFIZETÉS

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2017.06.27.

A múlt héten jutottam el a végső elhatározásra. Sajnos nem volt már mást választásom. Mindenképpen be kellett fizetnem egy bizonyos összeget, ráadásul sárga csekken. Tisztában voltam a rám leselkedő veszéllyel, de semmiképpen nem halogathattam tovább a dolgot. Vésztjóslóan közeledett a befizetési határidő.

Rendkívül elszánt voltam és már semmi sem tántoríthatott el szándékaimtól. Nem volt többé számomra visszaút. Otthon mindenkinek azt hazudtam, moziba megyek. Még mozijegyet és megfelelő mennyiségű pattogatott kukoricát is beszereztem, hogy a későbbiekben ezekkel megcáfolhatatlan alibit biztosíthassak magamnak.

Előtte természetesen alaposan felderítettem a terepet. Gondosan megnéztem merre vannak a biztonsági kamerák, memorizáltam a posta belső elrendezését, gondos jegyzeteket készítettem, megterveztem a menekülési útvonalamat. Megnyugodva vetem észre azt, hogy a biztonsági őrrel valószínűleg nem lesz különösebb gondom. Idősnek és lassúnak tűnt.

Az előre kiválasztott napon a helyszínre hajtottunk. A postánál kiszálltam és feltűnés nélkül elindultam az épület felé. Megbízható, gyakorlott tettestársam az épület előtt várakozott rám. A motort nem állította le.

Mielőtt beléptem volna az épületbe, ellenőriztem a felszerelésemet. Maszk, kesztyű, golyóálló mellény, PA-63-as maroklőfegyver, befizetési csekk, készpénz. Minden szükséges holmi nálam volt. A fegyvert kibiztosítottam, majd csőre töltöttem.

Gyorsan felvettem a fekete maszkot, amelyet előző nap gondosan kimostam. Ezek után hirtelen berúgtam az ajtót.

Minden szem azonnal rám szegeződött. Határozottan elkiáltottam magam:

– Mindenki azonnal hasaljon le a földre, a kezét pedig tegye a tarkójára! Ha valaki megmoccan, kímélet nélkül agyonlövöm. Senki se próbáljon meg hősködni! Pénzbefizetés! Nem tréfálok! – mondtam elszántan. Az emberek azonnal szót is fogadtak. Egyesek óvatosan, rémülettől eltorzult arccal néztek rám.

Nem messze tőlem, egy kisgyerek elsírta magát. Anyja rémülten próbálta csitítgatni.

A nagyobb hatás kedvéért a levegőbe lőttem, majd vadul lóbálni kezdtem az ELMÜ által kiállított csekkemet. A biztonsági őrre rákiáltottam:

– Óvatosan vegye ki a fegyverét, dobja le a földre, majd rúgja felém!

Ő erre zavarában először a mobiltelefonját adta át, majd mikor erre rájött, az iszonyattól jeges tekintettel a földre hajította a pisztolyát. Megfigyeltem, képtelen csillapítani kézfejének remegését.

– Csak semmi felesleges mozdulat. Nyugalom. Semmi trükközés, és akkor senkinek sem esik bántódása – nyugtattam meg a postán rekedt embereket, majd elszántan sorszámot húztam. A beállt csöndben a nyomtató hangja szinte géppuskaropogásnak tűnt. Az akció nehezén ezzel túl voltam.

– 656! – mutattam fel vésztjóslóan a leszakított cetlit. – Várakozik esetleg valaki előttem?

Nem kaptam választ...

ITT OLVASHATÓ