AMIT TALÁN NEM TUDUNK A PISZKOS TIZENKETTŐRŐL

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2017.06.28.

Az 1960-as évek mozijának egyik fontos pillérét jelentették a II.világháborúról készült alkotások. Jó néhány vált közülük azóta klasszikussá, mint A leghosszabb nap, A halál 50 órája, a Kémek a sasfészekben, A vonat, vagy az Elrabolt expresszvonat. És éppen 50 évvel ezelőtt, 1967. júniusában mutatták be Robert Aldrich filmjét, A piszkos tizenkettőt.

Az amerikai rendező, aki olyan filmekkel bizonyította korábban tehetségét, mint a Mi történt Baby Jane-nel? (1962), E.M. Nathanson regényét filmesítette meg. Olyan színészek adták alakjukat a halhatatlan figurákhoz, mint Charles Bronson, Telly Savalas, John Cassavetes, Donald Sutherland, Trini Lopez, az amerikaifutballsztárból lett filmszínész Jim Brown. Valamennyien elítélt katonák. Egy kőkemény parancsnok (Lee Marvin) képezi ki őket, egy nagyon veszélyes feladatra. Ehhez a remek szereposztáshoz csatlakozott még két olyan színész, akiknek filmes megjelenése szinte mindig biztos sikert hozott Hollywoodban: Ernst Borgnine és George Kennedy. A film máig sem veszített varázsából, nem véletlenül vetítik oly gyakran ma is a különböző filmcsatornákon. Az évforduló alkalmából árulunk el a La Stampa segítségével néhány kulisszatitkot.

Lee Marvin nemcsak a filmvásznon, hanem az életben is kemény legény volt. A rendezővel sem bánt kesztyűs kézzel, a filmet „ostoba pénzcsinálónak” nevezte, mert szerinte abszolút irreálisan ábrázolta a háborút. (Ő csak tudta: végigharcolta, és a produkció konzulense is volt). Aldrichot ennek ellenére nagyra értékelte, fantasztikusnak nevezte a vele való munkát. Volt azonban egy súlyos problémája: rengeteget ivott, gyakran jelent meg részegen a forgatáson. (Korábban a Bolondok hajójában és Cat Ballou-ban iszákost is kellett játszania). Ez különösen Charles Bronsont idegesítette, olyannyira, hogy veréssel fenyegette Marvint...

ITT OLVASHATÓ