Szerző: Schneller István
2017.06.27.
A volt főépítész először arról beszélt, hogy a várostervezés nem csak Budapesten, hanem a világ sok városában sokat változik, vannak alaposan megtervezett szakaszok, ezeket váltják a spontán időszakok. „Nem is olyan régen még Nyugat-Európában is nagy projekteket próbáltak meg elképzelni, olimpiát, világkiállítást és azt remélték, hogy ezek majd húzzák a városfejlesztést” – mondta a szakember. „Végül az ezredforduló táján született meg az a kompromisszum, ami szerint létrehoznak egy stratégia tervet, lényegében egy keretrendszert és ezen belül valósul meg a városfejlesztés. Ilyen Budapestnek is van, csak nem nagyon tartják be.”
A volt főépítész beszélt arról is, hogy a rendszerváltás után az agglomeráció elszívta a népességet Budapestről, így állt elő az a helyzet, hogy sok ember használta a várost, de kevés lakta. Ez egy rossz periódus volt, de szerencsére nagyon hamar megszületett egy város rehabilitációs alap, megszülettek a keretjellegű várostervezési tervek. Így végül városszerkezeti értelemben jobb lett Budapest, korábbi ipari területek váltak lakó- vagy munkahellyé; viszont, mivel a fejlesztések sokszor kapkodóan, pályázat nélkül, néha a jó ízlést nélkülözve épültek meg, a város nem lett szebb.
A Kopaszi-gáttal kapcsolatban a szakember felidézte, hogy 2015-ben a mostani fővárosi szakemberek kidolgoztak egy részletes szabályozást arra nézve, hol milyen magas épületeket lehet építeni. E szerint a koncepció szerint a Csepel szigetre 120 méteres, a Kopaszi-gátra legfeljebb 65 méteres épületek lehet felhúzni. Scneller István közbevetőleg megemlítette, hogy felesleges dolognak tartja a magas házat, ami inkább a használója státuszszimbóluma, mint a városé. Azt is elmondta, hogy a Kopaszi-gátra tervezett magas ház a Gellérthegy magasságával vetekszik, embertelen léptékű és túl közel van Dunához. „Ez nem csak esztétikai probléma, hanem városfejlesztési kérdés is” – mondta el...
A volt főépítész beszélt arról is, hogy a rendszerváltás után az agglomeráció elszívta a népességet Budapestről, így állt elő az a helyzet, hogy sok ember használta a várost, de kevés lakta. Ez egy rossz periódus volt, de szerencsére nagyon hamar megszületett egy város rehabilitációs alap, megszülettek a keretjellegű várostervezési tervek. Így végül városszerkezeti értelemben jobb lett Budapest, korábbi ipari területek váltak lakó- vagy munkahellyé; viszont, mivel a fejlesztések sokszor kapkodóan, pályázat nélkül, néha a jó ízlést nélkülözve épültek meg, a város nem lett szebb.
A Kopaszi-gáttal kapcsolatban a szakember felidézte, hogy 2015-ben a mostani fővárosi szakemberek kidolgoztak egy részletes szabályozást arra nézve, hol milyen magas épületeket lehet építeni. E szerint a koncepció szerint a Csepel szigetre 120 méteres, a Kopaszi-gátra legfeljebb 65 méteres épületek lehet felhúzni. Scneller István közbevetőleg megemlítette, hogy felesleges dolognak tartja a magas házat, ami inkább a használója státuszszimbóluma, mint a városé. Azt is elmondta, hogy a Kopaszi-gátra tervezett magas ház a Gellérthegy magasságával vetekszik, embertelen léptékű és túl közel van Dunához. „Ez nem csak esztétikai probléma, hanem városfejlesztési kérdés is” – mondta el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.