Szerző: Ur Anita
2017.06.11.
Nincs időm rá! Erre végképp nincs. Mert sok a munka, az elintéznivaló, a család, a háztartás, a kötelességek... Alkotás? Kreativitás? Nem, tényleg nincs időm ilyesmire... Ugye, ismerős mondatok ezek? Pedig nagyon fontos lenne, hogy mindenki időt, lehetőséget, teret teremtsen a saját kreativitása megélésére. Hogyan lehet ezt megtenni a rohanó mindennapokban? 5 tévhit - és cáfolata - a kreativitás egyéni megélésével kapcsolatban. Az alkotás és a kreatív énidő igenis megteremthető - minden körülmények között!
Első tévhit: csak a művészek kiváltsága
Erre születni kell. Nincs tehetségem hozzá. Sosem volt kézügyességem. Ezek a korlátozó belső mondatok valóban célt is érnek. Felnőttek tömege éli le úgy az életét, hogy nem szán időt a saját kreativitása megélésére, kibontakoztatására. Ugyanis masszívan tartja magát még mindig az a tévhit, hogy az alkotás és a kreativitás a művészek kiváltsága. Pedig nem. A magas, akadémiai szintű, tanult művészi alkotótevékenységek csodálatosak tudnak lenni, de az alkotás nem feltétlenül kell, hogy arra irányuljon, hogy lenyűgöző, páratlan, magas művészi értéket képviselő végtermék jöjjön létre. A lényeg a kreatív folyamat. És a belső viszonyulásunk ehhez a folyamathoz. Mert mit is nevezünk alkotásnak? Merjük-e mondani, hogy a tökéletes eperlekvárunk egy csipetnyi levendulával megbolondítva egy alkotás, amiben szívünk-lelkünk benne van? Elhisszük-e, hogy a naplóírásra szánt idő valódi kreatív énidő, nem csupán kamaszos időpocsékolás? Tudatában vagyunk-e annak, hogy a zsebkendőnyi kiskertünk esztétikus és egyedi kialakítása a saját kreativitásunk nagyszerű példája? Ez a hétköznapi kreativitás, ami mindenkiben megvan! Teret kell engednünk neki és figyelni arra, hogy kellőképpen ösztönözzük magunkat, hogy azok a hétköznapi tevékenységek, amelyekhez vonzódunk, amelyekben örömünket leljük, minél inkább a saját kreativitásunk alkotóterepévé váljanak!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.