Szerző: Balogh Gyula
2017.06.10.
Jordán Tamásról, a neves színész-rendezőről, a botrányos szombathelyi színházigazgató választás főszereplőjéről pályatársak, kollégák, barátok, családtagok vallanak kollégánk, Balogh Gyula A Jordán-sztori / Egy színházi JELENSÉG című interjúkötetében, amely a Kossuth Kiadónál jelenik meg. Alföldi Róbert egyebek közt arról beszél, nem tud olyan példát, hogy vidéki városban kivonuljanak az emberek egy színházért. Részlet a Nemzeti Színház volt főigazgatójának interjújából.
- Több helyen elmondtad a véleményedet az elmúlt hetek, hónapok szombathelyi eseményeivel kapcsolatban. Most is Szombathelyen rendezel. Többször emlegettek téged is ebben a történetben.
- Én voltam az abszolút megkérdőjelezhetetlen negatív érv, hogy miért nem kell Jordán mandátumát meghosszabbítani.
- Amikor kiírták a pályázatot és elkezdődött az egész történet, akkor te gondoltad, hogy ez lesz a forgatókönyv, vagy egy kicsit meglepett?
- Engem a bénaságuk lepett meg kissé. Azt lehet érzékelni, hogy nem találtak embert a pályázaton. Egyébként minden lényegtelen volt számukra, csak az volt a fontos, hogy ne Jordán maradjon tovább. Csak nem találtak erre embert, illetve Dér Andrist találták meg, de szerintem ő ennél finomabb lelkű ember. Az is elgondolkodtató, és ez most egyáltalán nem értékítélet Dér Andrisról, sőt…, hogy miért mászik valaki egy ilyenbe bele. De ez legyen az ő dolga. Pontosan lehet tudni, és mindenki pontosan tudja, hogy kihez járt Dér Andris, hogy föl legyen készülve rendesen.
- Kihez?
- Vajon kihez?
- V. A.?
- Igen. Ezt lehet tudni, mindenki tudja. De ugyanakkor meg úgy gondolom, hogy a visszalépés tisztességes lépés volt tőle. Volt hozzá hisztéria, hogy őt megfenyegették. Aztán kiderült, hogy senkit nem fenyegettek meg. Azt lehetett tudni, hogy ők nem akarják Tamást. Milyen dolog az, hogy egy ilyen fellegvár még nem a miénk – gondolták. Iszonyúan szomorúnak és mocskosnak tartom a történetet. Azért tartom annak, mert mindenki belemászik ebbe akarva-akaratlanul, a nagy, gerinces macsók nem szavaznak, ami abszurdum. Szerintem, ha egy képviselő ilyen helyzetben nem szavaz, akkor alkalmatlan a munkájára. Mert azért van ott, hogy szavazzon.
- A jobbikos képviselőre gondolsz?
- Igen, a jobbikosra, aki a mérleg nyelve lett volna. Csak ez felelősségvállalás lett volna, hogy így vagy úgy szavaz. A történet azt is nagyon szépen megmutatta, hogy egyáltalán nem érdekli a hatalmat az, hogy az emberek mit szeretnének. Arra nem nagyon tudok példát, hogy vidéki városban kivonulnak az emberek egy színházért. Tudom, „ezt is Jordán szervezte, és fizetett az embereknek, és még Soros György is segített”. Sajnos már a látszatra sem adnak. Az a fajta hatalmi arrogancia és cinizmus, amit szerintem egyébként is lehet érzékelni, ennél a kis helyi történetnél is tetten érhető volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.