Vendégszerző: Csiba Katalin
2017.06.19.
A többsebességes Európa jelenleg az egyetlen gyakorlatban kivitelezhető politikai elképzelés az EU lassú erodálódásának megállítására. Ugyan Pierre Moscovici gazdasági biztos a múlt héten kijelentette, hogy „nem lehet kétsebességes Európánk”, az elmúlt hónapok bizottsági javaslatai és államfői kijelentései sorra a mag- illetve az eurózóna országok szorosabb összezárásának irányba mutatnak.
Manapság a többsebességes Európa és a kétsebességes Európa kifejezést hallani a leggyakrabban, azonban a használatuk távolról sem következetes. Ugyan a kérdés már hónapok óta lázban tartja a hosszútávú stratégiai tervezőket, itthon lassan kerül csak be a köztudatba.
A gyorsabban haladó országok előreszaladása az integráció megmentése érdekében nem ismeretlen manőver az EU életében. A koncentrikus körök Európája elképzelést például már Edouard Balladur - 1993-95 között francia miniszterelnök - is használta. Ő akkor még a mai egységes piaccal rendelkező EU-t nevezte meg a legbelső körként. A koncepció lényege viszont végső soron az volt, hogy a magországok földrajzilag is egymás közelében levő országok legyenek (Németország, Franciaország és a Benelux államok), akik szoros integrációja lendíti előre az Uniót. 1994-ben az elképzelés az volt, hogy a magországok szuverenitásuk egy részét feladva haladnak az közös pénz és törvények, illetve a közös védelem- és külpolitika irányába. Az ezen kívül eső kör (nagyjából a mediterrán országok és az Egyesült-Királyság) jelentené az Európai Uniót, ami akkor főleg a közös agrárpolitikát és fejlesztési forrásokat foglalta magába. A legkülső kör pedig Európa középső és keleti részét jelentené, ami valamivel többet takar, mint egy szabadkereskedelmi övezet, de kevesebbet, mint az Uniós tagság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.