Szerző: Kemény Bence
2017.06.12.
Az elmúlt időszak sztrájkeseményei nem véletlenek, a gazdasági és munkaügyi helyzet folyamatos romlása egyre növeli a feszültséget a munkahelyeken. Amíg a Fidesz a „keményen dolgozó kisemberek” nevében beszélt, csorbította a munkavállalói jogokat, kiherélte a munkásság érdekképviseletét, mindezt a (nemzetközi) nagytőke/multik érdekében. Ennek ellenére a munkásság önvédelmi mechanizmusait nem sikerült kiiktatni, a kormány számára kiemelten fontos munkáltatók a szervezett munkássággal találták szemben magukat. A jelenlegi helyzet megértéséhez ezért fontos megismerni, milyen gazdasági és politikai folyamatok vannak a szakszervezeti mozgalom látszólagos erősödése mögött, ebben segíthet a Tesco-sztrájk körüli helyzet elemzése is.
A Tesco a magyar kiskereskedelmi áruházláncok közül a legnagyobb foglalkoztató, közel 20 ezer munkás dolgozik valamelyik áruházban. Az elmúlt években szó esett arról, hogy kivonul az országból, de tavaly eldőlt: maradnak, fejlesztenek és átalakítanak. A fejlesztések befejeződtek, de a bérfejlesztésről szóló ígéretek nem valósultak meg, a nagy áruházláncok közül a Tesco fizeti a legkevesebbet dolgozóinak. A súlyos munkaerőhiány komoly gondokat okoz, és ennek következményei a munkavállalókat sújtják leginkább. A kedvezőtlen bérezés miatt az állások betöltése egyre nagyobb problémát okoz, ezzel párhuzamosan szüntetnek meg vagy vonnak össze pozíciókat. Amíg az egy főre jutó munkamennyiség folyamatosan nő, a béreket csak a kötelező szakmunkás-minimumig emelték. A folyamatos kivándorlás okozta munkaerőpiaci összeomlás nagy nyomást helyez az itt maradt munkásokra, akik kénytelenek elviselni az egyre nagyobb terhelést, az egyre több munkát, ugyanannyi fizetésért. A Munka Törvénykönyvének átalakítása után a pálya végképp a („stratégiailag fontos”) munkáltatók felé lejt, a kialakult helyzetben a Tesco erőteljes szakszervezet-ellenes politikával reagál: nemrég egy jogellenesen eltávolított szakszervezeti tisztségviselőt, viszonyának visszaállítása közben ismét elbocsájtottak.
Ez a helyzet vezetett ahhoz a „történelmi pillanathoz” amikor a két jelentős kereskedelmi szakszervezet (a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete és a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete) összefogott és bejelentették: készek sztrájkolni. E mellett felhívást intéztek az áruházvezetőkhöz, amiben az ide vezető problémák leírása után felajánlják a felmondások letétbe helyezését, ezzel is nyomást helyezve a munkáltatóra. Az okok pedig a már említettek: az elmaradó bérfejlesztések, és a párhuzamosan növekvő munkaterhek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.