A SZERZŐ, AKIT KERESTEK A SZEREPLŐK - SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT LUIGI PIRANDELLO

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC
Szerző: Fried Ilona
2017.06.27.

Mussolini 1926-29 között a régi, nagy hagyományú akadémiák helyettesítésére megalapította az Olasz Királyi Akadémiát, s Pirandellót is akadémikusává neveztette ki. A szerző ellentmondásos személyisége folytán a közéleti behódolást meghazudtolva, sőt lényegében lerombolva, a rezsim több megkerülhetetlen személyiségével is harcba keveredett. Műveivel nem közeledett a fasizmus ideológiáihoz. Alkotásaiban részbeni konzervativizmusa megfért rebellis voltával, a modernitás igen jelentős eredményeivel, – fiatal, kísérletező értelmiségiek, művészek is csatlakoztak köréhez, tisztelték művészi autonómiáját. 1934-ben az író Nobel-díjas lett. 1936-ban halt meg, így a fasiszta diktatúra legrémesebb időszakát már nem érte meg. Martin Esslin az abszurd dráma előfutárát látta Pirandellóban. A drámaíró hatása, a vele való rokonság több mai drámaírón is érezhető, Tom Stoppard műveitől kezdve Edward Bondig. Magyarországon az első jelentős tanulmányokat Németh László és Kolozsvári Grandpierre Emil írta az íróról.

„Azon iparkodunk, hogy megfojtsuk azt, ami anekdotikus, eltöröljük a »jól megcsinált« darab fogalmát, miután az uralma során a megcsontosodásig jutott. Pirandello fogta magát egy napon, és egy elmés csínnyel – amelynek jelentőségét az élő színház számára nem lehet eléggé hangsúlyozni – teljesen megfojtotta: a Hat szerep keres egy szerzőt című darabjával.” Jean Anouilh

Luigi Pirandello nem sokkal az olasz egyesítés után született, amikor a közös kultúra, identitás, nyelv létrehozatala fontos cél lett. Íróként szimbolikusnak vélte szülőhelyét: „A Káosz fia vagyok, és nem képletesen, hanem valóságosan, mivel olyan vidéken születtem, amelyet – minthogy egy kusza erdő mellett fekszik – Girgenti lakosai dialektusban Cavusunak neveztek el. Ide menekült családom 1867-ben a szörnyű kolera elől, mely kegyetlenül tombolt Szicíliában.”

A lázadó szellemű fiatalember korán elhagyta Agrigentót, a szigetet, s Rómába ment egyetemre: nem sokáig járt oda, mivel nehéz személyisége már ott is megmutatkozott: kijavította tekintélyes professzora latin mondatát, ami miatt eltávolították az egyetemről, nyelvészeti tanulmányait Bonnban folytatta és fejezte be.

Szicíliai gyökereit egész életében megőrizte, ezek ihlették is, és főleg magánéletében gátolták is. Házasságát, a szokásoknak megfelelően, családja kívánságára kötötte: apja üzlettársának lányát vette el, három gyermekük született. 1903-ban azonban a család kénbányája tönkrement, az író feleségének hozománya semmivé lett, s a család anyagi helyzete megrendült. Az asszonynak egyre súlyosbodó üldözési mániája alakult ki, betegsége, féltékenysége az évek során egyre elviselhetetlenebbé tette a család életét. Betegágya mellett dolgozott Pirandello a Mattia Pascal két élete című regényén, mely megelőlegezi a későbbi színművekben kiteljesedő tematikákat az egyéni választások lehetetlenségéről, a szabadság keresésének kudarcáról. A főhős a saját halálhírét olvassa az újságban. Ez adja számára az ötletet, hogy elmeneküljön sikertelen házasságából, új néven új életet kezdjen, ám ez kudarcra van ítélve. Az antiregénynek is tekinthető mű a hamleti hősből képletesen modern bábfigurát alkot: „lyuk támad a papírégen.” A regény újdonsága a kor olasz irodalmi kánonjához képest kevéssé emelkedett nyelvezete is. A főhős elmélkedései során minden baj okát a demokráciában látja, ahol is a többség a saját érdekeit érvényesíti. Véleménye szerint a problémát egy jó király oldaná meg, aki felelőssége tudatában sokak igényeit vállalná kielégíteni. Ez a politikai utalás érdekes lesz a szerző későbbi állásfoglalásai szempontjából...

ITT OLVASHATÓ