Szerző: Rostás Eni
2017.06.03.
Bár nem a jó az első jelző, ami a halállal kapcsolatban az eszünkbe jut, Dr. Hegedűs Katalin mégis arra próbál választ találni, Létezik-e jó halál? Új könyvében olyan fontos, ám többnyire tabuként kezelt vagy felületesen ismert témákra irányítja rá a figyelmet, mint az életvégi döntések, az orvos-beteg kommunikáció valamint az egészségügyi dolgozók halállal való viszonya, és kísérletet tesz a hospice-szal kapcsolatos tévhitek lerombolására. Dr. Hegedűssel a haláltaburól, a rossz hír közléséről és a gyászetikett változásairól
beszélgettünk.
Dr. Hegedűs Katalin társadalomkutató, a Semmelweis Egyetem docense. A kilencvenes évek elején Polcz Alaine tanítványaként kezdett el dolgozni a hazai hospice-mozgalomban, 2012 óta elsősorban gyászolókkal foglalkozik.
A hospice nem elfekvő
20 évvel ezelőtt alig valakinek volt fogalma arról, hogy mit jelent a hospice. Sokan az eutanáziával azonosították, és még ma is rengeteg a tévhit körülötte.
Ami engem nagyon irritál, hogy azt hiszik, ez valamiféle magánellátás. Ezt a tévhitet kellene szétrobbantanunk, hiszen a hospice az egészségügyi ellátás része. A másik probléma, ami 20 évvel ezelőtt sokkal hangsúlyozottabban volt jelen, az, hogy sokan úgy gondolják, az orvosoknak és a nővéreknek már nem kell igazán foglalkozniuk a haldoklókkal. Elég, ha kicsit megpaskolgatják a kezüket.
Hegedűs a könyv borítójára sem a legnagyobb klisét (öreg kéz fog fiatal kezet) választotta, mert bár kell az empátia, nem elég.
Annyi fájdalom, szenvedés van egy betegség folyamán, hogy ahhoz szakemberek kellenek. Pszichés szakember, és olyan is, aki, ha már nem is a test gyógyításával, de legalább a komfortérzet megteremtésével foglalkozik.
Palliatív ellátás: „Olyan megközelítés, amely az életet fenyegető betegséggel szembesülő betegek és családtagok életminőségének javítására törekszik a szenvedés megelőzése és enyhítése révén, a fájdalom és egyéb, fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák korai felismerésével, kifogástalan értékelésével és kezelésével.” (73.o.)
Hospice: A palliatív ellátásnak ad keretet „a megfelelő filozófiai alapokkal, szervezeti formákkal és az interdiszciplináris megközelítéssel”. (114. o.)
Eutanázia: „Kívánságra végrehajtott ölés, mely során az orvos gyógyszerek adagolásával szándékosan megöl egy személyt, az illető önkéntes és kompetens kérésére.” (75.o.)
A halálos betegség erősen stigmatizál, ám ahhoz, hogy azt mondhassuk, egy betegnek jó halála volt, épp arra van szükség, hogy ne maradjon teljesen egyedül az utolsó napjaira, hónapjaira, és legyen mellette valaki, akivel beszélgetni tud. Ehhez pedig el kell érni, hogy a halál ne legyen tabu többé...
beszélgettünk.
Dr. Hegedűs Katalin társadalomkutató, a Semmelweis Egyetem docense. A kilencvenes évek elején Polcz Alaine tanítványaként kezdett el dolgozni a hazai hospice-mozgalomban, 2012 óta elsősorban gyászolókkal foglalkozik.
A hospice nem elfekvő
20 évvel ezelőtt alig valakinek volt fogalma arról, hogy mit jelent a hospice. Sokan az eutanáziával azonosították, és még ma is rengeteg a tévhit körülötte.
Ami engem nagyon irritál, hogy azt hiszik, ez valamiféle magánellátás. Ezt a tévhitet kellene szétrobbantanunk, hiszen a hospice az egészségügyi ellátás része. A másik probléma, ami 20 évvel ezelőtt sokkal hangsúlyozottabban volt jelen, az, hogy sokan úgy gondolják, az orvosoknak és a nővéreknek már nem kell igazán foglalkozniuk a haldoklókkal. Elég, ha kicsit megpaskolgatják a kezüket.
Hegedűs a könyv borítójára sem a legnagyobb klisét (öreg kéz fog fiatal kezet) választotta, mert bár kell az empátia, nem elég.
Annyi fájdalom, szenvedés van egy betegség folyamán, hogy ahhoz szakemberek kellenek. Pszichés szakember, és olyan is, aki, ha már nem is a test gyógyításával, de legalább a komfortérzet megteremtésével foglalkozik.
Palliatív ellátás: „Olyan megközelítés, amely az életet fenyegető betegséggel szembesülő betegek és családtagok életminőségének javítására törekszik a szenvedés megelőzése és enyhítése révén, a fájdalom és egyéb, fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák korai felismerésével, kifogástalan értékelésével és kezelésével.” (73.o.)
Hospice: A palliatív ellátásnak ad keretet „a megfelelő filozófiai alapokkal, szervezeti formákkal és az interdiszciplináris megközelítéssel”. (114. o.)
Eutanázia: „Kívánságra végrehajtott ölés, mely során az orvos gyógyszerek adagolásával szándékosan megöl egy személyt, az illető önkéntes és kompetens kérésére.” (75.o.)
A halálos betegség erősen stigmatizál, ám ahhoz, hogy azt mondhassuk, egy betegnek jó halála volt, épp arra van szükség, hogy ne maradjon teljesen egyedül az utolsó napjaira, hónapjaira, és legyen mellette valaki, akivel beszélgetni tud. Ehhez pedig el kell érni, hogy a halál ne legyen tabu többé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.