A FINN CSODA NYOMÁBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Lázár Gergő
2017.06.17.

Finnország, az az 5 és fél milliós kis Észak európai ország, melyről sokat nem tudunk azon kívül, hogy hideg van, az emberek zárkózottak, és mindenki depressziós. A napokban belefutottam egy hírbe, miszerint Helsinki kijelölt játszóterein – a város 71 különböző pontján – az iskolai nyári szünet minden egyes hétköznapján délben ingyen ételt osztanak az 1 és 16 év közötti fiataloknak. Általában levest és házi süteményt kapnak a fiatalok. Nem segély, nem kényszeradomány, nem ciki a megjelenés. Ez a hagyomány már több mint 75 éve jelen van a fővárosban és nem úgy látszik, mintha bármi is fenyegetné.

A gyerekek szülei munkahelyükön vannak, így nem tudnak felügyelni a kicsikre, ezt a problémát könnyíti meg az ételosztás. Ugyanis minden reggel, a város 71 pontján összegyűlnek a gyerekek, játszanak, közösen töltik el a reggeleket, majd megebédelnek. Ez közösségeket hozott létre, családok mindennapjait könnyíti meg. Ez a példa azonban nem az egyetlen, amelyet érdemes lenne megfontolnia, nem csak Magyarországnak, de bármely épeszű kormánynak.

A finn oktatás a világ egyik legjobbja, mégpedig úgy, hogy a gyerekek semennyi, vagy csak nagyon kevés házi feladat mellett, a nyugati világ legrövidebb tanítási napjaival és legrövidebb tanévével büszkélkedhetnek. Néha a kevesebb tényleg több.

Minden 40 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is az oktatási rendszer megreformálásában látták a lehetőségét annak, hogy kilábaljanak a gazdasági válságból. Ennek a sikere azonban rejtve maradt, egészen a kétezres évekig, amikor is az első PISA tesztek eredményeiből kiderült, a finn fiatalok olvasási képességei a legjobbak a világon. Három évvel később matematikában körözték le a világot, 2006-ban pedig természettudományokban. A recept egyszerű. Átalakították azt oktatást úgy, hogy az igazodjon a gyermekek életritmusához.

Mi az, amit mindennél jobban szeret egy gyerek? A válasz igen egyszerű; játszani. A finn gyerekek – egy bizonyos életkorig – mindössze napi 4 órát töltenek az iskolában, melybe beletartozik az 1 órás ebédszünet is. A nap többi részében fára másznak, olvasnak, felfedeznek, egyszóval élvezik a gyerekkorukat. Rájöttek arra, hogy nem a tesztek, értelmetlen házi feladatok és évszámok bemagolása az, amely valóban tanulásra ösztönzi a gyerekeket. A finnek szerint a gyermekek úgy tanulnak a leginkább, ha hagyják őket, hogy megtapasztalják a világot maguk körül, ahelyett, hogy már gyerekkorukban megmondanák nekik mit, hogyan és miért csináljanak.

Nincsenek iskolai rangsorok, nincsenek kiemelten támogatott, jobb vagy rosszabb iskolák, a legjobb iskola az, amelyik a legközelebb van. Nincsenek privát iskolák gazdagoknak, sem politikusok gyermekeinek. Minden iskola állami fenntartású, tandíjat kérni törvényellenes. Minden gyermek egyenrangú, függetlenül attól hogy a családjának mennyi pénze van, vagy épp bevándorlók gyermeke-e. A finnek szerint az oktatás nem lehet tehetősek privilégiuma, az mindenkit megillet. A gazdagok gyermekei „kénytelenek” a szegényebb családból érkező, esetlegesen bevándorlók gyermekével játszani, ezzel pedig már gyermekkorban megtanulják azt, hogy ember és ember között nincs különbség. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket sem teszik külön, speciálisan nekik létrehozott csoportokba. Ugyanis azok az osztályok, ahová ilyen problémával küzdő gyermek jár, fejlesztőpedagógust kapnak az államtól. A cél minden esetben az, hogy a gyerekek egyenlőnek érezzék magukat, a megkülönböztetés pedig teljes mértékben megszűnjön...

ITT OLVASHATÓ