Szerző: Derda Ádám
2017.06.27.
A magyar valóságban élve mindenki láthatja, hogy a mai Magyarország sajnos egy olyan hely, ahol vegetálni lehet, de előrejutni nehéz. Éppen ezért hagyja el fájóan sok fiatal és egyre több idősebb is az országot a jobb élet reményében.
Böröcz László téved, amikor azt mondja, hogy a szüleink egy olyan országért küzdöttek, ahonnan szabadon nyugatra lehet menekülni. Mert az anyáink és apáink valójában azért küzdöttek, hogy egy olyan életet élhessenek keleten is, ami eddig csak nyugaton adatott meg. De igaz, legszívesebben ők is tömegesen átlépték volna a határt, hogy ha itthon nem, de legalább idegen földön megtalálhassák az anyagi boldogulás megfelelő fokát, hogy elmenekülhessenek a kábítóan elnyomó diktatúra igája alól. De az ő generációjuk útjában még ott állt a vasfüggöny.
Ma a legfőbb különbség az, hogy a mi generációnk útjában már nem áll akadály. Már megtehetjük azt, amiről a szüleink csak keserédesen álmodtak. Mert nem kalandvágyból indulunk el. Az eszünket követve szállunk fel a repülőre vagy a vonatra, miközben a szívünk itthon marad. Mert itthon egy vasfüggöny nélküli vidám barakk illúziója épül újra, amelynek Horthy Miklós a barakk parancsnoka....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.