Szerző: Szelestey
2017.06.11.
- A világ legnagyobb vagyonkezelőjének 2. számú vezetője már nem tart attól, hogy a populizmus és a nacionalizmus megássa az eurózóna sírját
- Schilling Árpád szeretne végre a színházzal foglalkozni, ahelyett, hogy a hazugság falait döntögesse, amiket az Orbán-rezsim folyamatosan emel a valóság elleplezésére
- Rendeleti úton nem lehet kikiáltani a középosztályt, a nepotizmus viszont tönkreteszi az országot - írja Bod Péter Ákos a Le Monde-ban
- A németek továbbra is szívesen vesznek hétvégi házat a Balatonnál, de már tudnak versenyezni a kínaiakkal és az oroszokkal...
Le Monde
1. „Orbán Viktor Magyarországán” címmel Schilling Árpád és Bod Péter Ákos véleményét közli a lap a magyar állapotokról.
A rendező úgy ítéli meg, hogy a rezsim ideológiai káoszt teremtett. Ennélfogva az ő nemzedéke leginkább azzal tölti az idejét, hogy lerombolja a kormányfő által emelt falakat és végre tisztán lássa a hivatalos propaganda által elkendőzött gondokat. Így azt, hogy Orbán mindent maga alá gyűr, nem maradhatnak meg független intézmények. A Fidesz tagjai és a miniszterelnökhöz közeli figurák megszállják a kulcspozíciókat, majd letarolják a közmegrendeléseket, amelyeket a hatalom finanszíroz – javarészt az unió pénzéből. Az évek óta folyó migránsellenes kampány miatt csúcsra jár az idegengyűlölet, miközben a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él és a legalább 200 ezer gyerek nem tud normálisan táplálkozni. A CEU-t viszont be akarják zárni, mert Soros György zsidó. Ellenben megszületett a megállapodás Paksról, a szóban forgó mesés összegek együtt járnak azzal, hogy nemzetközivé válik a korrupció.
A három legfőbb közjogi méltóság egykor ugyanabban az egyetemi kollégiumban lakott, de Schilling szerint politikai sikerük láttán a hideg futkos az ember hátán. Ám ha a hatalom ennyi disznóságot csinál, akkor kérdés, hogy a polgárok miért nem lázadnak fel ellene? Nos, azért, válaszolja a szerző, mert a társadalom nagy része elveszettnek érzi magát. A létéért reszket, nincs sem eszköze, sem lehetősége, hogy hallassa a hangját. Az ellenzék képtelen összefogni. A hatalomnak ugyanakkor azzal kellene törődnie, hogy jólétet teremtsen mindenki számára. A falak közé zárva a rendező kénytelen azzal elvesztegetni életének legaktívabb időszakát, hogy harcoljon az ország szellemi hanyatlása, a manipulatív kormány intrikái, a társadalmi viszályok korrupt, tolvaj, irigy és arrogáns bujtogatói ellen. De nem sajnálja, mert másoknak még kevesebb öröm jut az életben. Viszont attól fél, hogy mire lehetősége lenne építeni a falak lerombolása helyett, addigra kifogy a szuszból.
2. Bod Péter Ákos úgy látja, hogy haveri kapitalizmus rohasztja az országot, vagyis hogy Orbán Viktor a saját híveit futtatja, olyannyira, hogy azok közül többen elképesztően gazdagok lettek. Az ország a korrupció észlelt szintjét tekintve a 24-25. helyen van az unión belül, Romániával holtversenyben. A közbeszerzéseket sorozatban nyerik el a hatalom bizalmasai. Egyre több szakember jut arra a következtetésre, hogy az EU-s támogatások a szándékokkal ellentétes hatást váltanak ki, mert csak fokozzák a korrupció kockázatát, és a társadalom számára elfogadhatóvá teszik az égbekiáltó túlszámlázások gyakorlatát. Bizonyosan sokak gondolják úgy, hogy a változások visszalépést hoztak a közügyek átláthatóságában. 2010 után a „hazafias politika” összetűzésbe keveredett pl. a francia, az osztrák és a német kormánnyal, mert e három állam cégei nem győztek panaszkodni, hogy jogtalanul megadóztatták, ugyanakkor kizárták őket a piacról. Az unió által beindított eljárások folytán Orbán Viktor bizonyos rendelkezéseket kénytelen volt visszavonni. Ám továbbra is érvényben vannak a nagy külföldi kereskedőláncokra kivetett büntető adók. Csakhogy a hatalom olyan ágazatokban is közbeavatkozott, ahol nehéz bizonyítani, hogy nemzeti érdekek forognak kockán. Inkább azt tapasztalni, hogy a Fidesz következetesen a saját támogatóinak szekerét tolja.
Orbán megalapozatlannak tartja a bírálatokat és arra hivatkozik, hogy kitűnőek a növekedési adatok. Csakhogy az éves ütem 2010-16 között nem érte el az évi 2 %-ot, miközben igen sokat számítottak az uniós támogatások, valamint a külföldön dolgozó magyarok által hazautalt összegek. A kormánytábor arra hivatkozik, hogy a javak elosztásában nincs semmi erkölcstelen, mivel az a középosztály megerősítését célozza. Ám az átlagember egyfolytában azt észleli, hogy az igazi haszonélvező csupán egy igen-igen szűk kör a miniszterelnök körül. És az európai történelem azt mutatja, hogy rendeletekkel nem lehet megteremteni a középosztályt. Az urambátyám rendszer nem oldja meg a gondokat. Nem a nemzetet szolgálják azok az értelmiségiek, akik az ideológiai érveket szállítják kliensrezsim fenntartásához. Ha megszépítik a korrupciót, az csak súlyosbítja a bajt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.