Szerző: Andrew_s
2017.05.02.
Néha azonban a kritikával is nekivadultan szalad el a ló. A jelek szerint.
A jel ezen esetben egy, a 444-en megjelent írás, ami egy blog-bejegyzésre hivatkozva froclizza a pedagógiai szakérettségi tárgy mintakérdéseit. Illetve, leginkább, a javítókulcsot. Mondván, hogy az homofób, nem ismer el csak egy nagyon szűk családmodellt, és különben is milyen rémes magatartásra ható módszereket ismertet. Ami a családmodellt illeti maga a javítókulcs sem egységes. Míg a „normál” érettségin nem, az emelt szinten már említi az olyan speciális eseteket is, mint azt, hogy a „család szerkezete szerint lehet: monogám (egy férfi egy nő), poligám (egy férfi több nő), poliandria (egy nő több férfi)”. De ez az említett kritikákból valamiért kimaradt. Biztos a nagy sietség lehetett az oka. Mert beleszállni valamibe nem lehet elég gyorsan a jelek szerint. Mindamellett kétségtelen, hogy a javítókulcs hosszan magyarázhatná a különböző aszimmetrikus családszerkezetek sorát. Az egyedülálló szülő nevelte gyermekek esetével. Ahogy kétségtelenül megemlíthetné az azonos nemű szülők alkotta családot is. Azonban érdemes talán figyelembe venni azt is, hogy az ilyen kérdezz-felelek esetek nem akadémiai székfoglalók, hanem a leggyakoribb esetekre „lőnek”. S a javítókulcs sehol nem zárja ki a különböző nem esetében, hogy a vizsgázó a társadalmi nemre, a nemi szerepre gondoljon.
Annyira nem, hogy a miközben a családi viszonyrendszerről állítottakat cikizi, maga is beemeli ezt a mondatot az idézetbe: „A családi szerepek elsajátításának elsődleges színtere maga a család, amely a gyermekekre áthagyományozza a különböző szerepekhez, mindenekelőtt a nemi szerepekhez kapcsolódó magatartásmintákat”. Ami elég világos jelzése annak, hogy nemi szerepekről és nem kizárólagosan a biológiai nem az egyedül üdvözítő megfejtés. Alkalmasint, ami a cikizett részt illeti, az imígyen kezdődik. „A család élén családfő áll: ez hierarchikus viszonyt fejez ki a családtagok között, amely értelmében a családfő irányító szerepet tölt be a családban, az ő szava döntő a legfontosabb kérdésekben”. Kiegészítve azzal, hogy: „A családfő szerepét hagyományosan a férfi, férj, családapa töltötte be”. Márpedig a hazánk területén, szinte kultúrkörtől függetlenül, ismert történelmi családmodell valóban férfi-centrikus volt. A szövegben pedig ott a múlt idő. Azon pedig lehet, de felesleges vitatkozni, hogy gyakorlatilag minden közösség kitermeli a maga formális, illetve informális vezetőjét. A család is. A „nadrágot viselő nők” irodalmilag is ismert sorának a fényében szerencsétlen ugyan a válásokkal példálózni a női családfők kapcsán, de önmagában ez a valóban béna megfogalmazás láthatóan nem volt érdemes a feladatsort kritizálók tollára. Talán mert akkor a zsigeri kritika hangján nem szólt volna akkorát....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.