Szerző: Rádi Antónia
2017.05.17.
Tombor András, a „Habony hitelezőjeként” emlegetett üzletember nyakig merült az offshore-ba – nem csak most, de a jelek szerint már a kétezres évek közepén is. Akkor egy Csányi Sándor érdekeltségű reklámcég nevében vásárolt Seychelles-szigeteki vállalkozást, az eladó pedig egy új-zélandi stróman volt, akinek román partnere korábban a magyar Laveco offshore-gyárral élt szimbiózisban. A Laveco által preferált lettországi Parex Bankot pénzmosással vádolták, magyar „hivatalos bankjuk”, az MKB nemrég került Matolcsy-közelbe.
Létezik egy látható gazdaság, ahol a pékség kiflit árul, kasszája pedig a NAV-nál csöng, miközben nagyon is üzemel az alternatív valóság, ahol feketeöves nemzetközi maffiózók és kormányközeli szerencselovagok üzletelnek, utalásaik adóparadicsomokban mártóznak meg, az adóhatóságok pedig az utolsók, amelyek találkoznak a pénzekkel.
„Az offshore-cég olyan, mint a konyhakés: legális és kriminális célra egyaránt használható” – ezt Váradi László, a budapesti Laveco Kft. ügyvezetője nyilatkozta az Organized Crime and Corruption Project (OCCRP) nemzetközi oknyomozó újságíró hálózat határokon átívelő pénzmosási botrányt bemutató cikkéhez 2010-ben adott interjújában. Váradi egyébként azóta is többször, konferenciákon és publikációkban is védelmébe vette az iparágat, amelynek cége az egyik magyarországi zászlóshajója.
Azt mégsem szereti, ha offshore-gyárnak nevezik a Panama papírokban nem kevesebb, mint 603 kapcsolattal büszkélkedő Lavecót – az Átlátszót legalábbis perekkel fenyegeti emiatt Váradi. Mi most elmondjuk, miért nem tévedés a jellemzés:
Azt mégsem szereti, ha offshore-gyárnak nevezik a Panama papírokban nem kevesebb, mint 603 kapcsolattal büszkélkedő Lavecót – az Átlátszót legalábbis perekkel fenyegeti emiatt Váradi. Mi most elmondjuk, miért nem tévedés a jellemzés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.