Szerző: Bruck András
2017.05.02.
Brüsszelben, a múlt héten ismét csak az derült ki, amit már eddig is tudtunk: egy patologikus hazudozó álmából felkeltve is képes erényként tálalni a bűnt. És bár Orbán Viktor csak egy porszem az európai politika térképén, továbbra sincs senki, aki lefújja onnan, ellenkezőleg az EU tovább fogja pénzelni, hadd folytassa nemzetpusztító és Európa-bomlasztó hadjáratát.
Hiába szeretnénk, nincs rá import megoldás.
A magyar társadalom mindezidáig semmivel nem volt mozgósítható. Bármely szabad és ambiciózus ország olyan alappillérei, mint: jogrendszer, alkotmány, demokrácia, szabadság nálunk a többség számára nem bír elég vonzerővel, és ez a választásig még hátralévő egy évben biztosan nem fog változni.
Felmérések szerint uniós tagságunk az egyedüli olyan érték, amit ugyanők sajnálnának elveszíteni. Fel nem foghatom, miért éppen azt, de talán azért, mert a nyugat fényei még egy vidéki kisvárosból nézve is vonzóbbak, mint az orosz kelet sötét, baljós, terméketlen sztyeppéi.
Utolsó szalmaszálként ezért az ellenzéknek muszáj ebbe belekapaszkodnia, és a rezsim elleni harcot leszűkítenie arra az egyetlen kérdésre, hogy mit akarunk: orosz vagy európai módon élni, Moszkva utasításait végrehajtani, vagy Brüsszellel egyeztetve intézni dolgainkat.
Azaz lenni vagy ismét nem lenni.
Az ÉS 2014. március 7-i számában felvetettem, „Nem lehetséges-e, hogy a józan ésszel felfoghatatlan keleti fordulat igazi oka, hogy valamivel zsarolják a miniszterelnököt, aki korábban még a Moszkva tér nevet sem tűrte meg.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.