444.HU
Szerző: Szily László
2017.05.19.
Állunk az egykori Párizsi udvarban, ahol valaha buján cirádás öntöttvas és vörösréz ornamentika váltakozott poros kirakatokkal és színes díszkővel, de ahol most éppen poros nyersbeton váltakozik a fémcső állványzattal, rengeteg félig átlátszó ipari fóliával és még sokkal több OSB-lappal, és egyszerre csak megvilágosodom.
Eddig ugyanis nem értettem, hogy mi értelme volt sajtóbejárást szervezni egy építkezésre, ami pont annál a nem túl szexi fázisánál tart, amikor Budapest egyik legkülönlegesebb, háremhez illően buja, orientális stílusú eklektikus belső tere úgy néz ki, mint egy félkész mélygarázs.
A felfedezésem azért nem igényelt Hercule Poirot-hoz illő éleslátást: a beruházó azért kürtölte össze a magyar sajtót, mert a Magyar Narancs április végén nagy cikkben írta meg, hogy a belvárosi önkormányzat olyan szerződést kötött a Párizsi udvart megvásárló jordán befektetővel, ami szerint a mindig is közösségi térnek számító passzázst a hotel tulaja nemcsak tulajdonjogilag birtokolja, de ahhoz is joga van, hogy minden este bezárja a nagyközönség előtt, illetve évente legföljebb 30 napra, amiből 5 nap lehet egybefüggő.
Szóval azért vagyunk itt, hogy a beruházó megmutathassa és elmagyarázhassa nekünk, hogy mi a valós helyzet a Narancs cikkéhez képest.
Most azonnal lelövöm a legjobb poént: a valós helyzet az, hogy a Narancs tök igazat írt. Konkrétan ez derült ki az eseményen.
A gyönyörű, de baromira lelakott, a nyolcvanas évek eleje óta fel nem újított, történelmi épületet még Rogán "Biznisz" Antal belvárosi polgármestersége idején adta el az önkormányzat a Párizs Property Kft-nek, ami az Orbán miniszterelnökel remek kapcsolatot ápoló jordán származású hotelbefektetők, Zuhair Awad és Sameer Hamdan kezében van. Az övék például a szomszédos Buddha Bar hotel is. A vevők természetesen nem saját zsebből fizettek, attól az állami Eximbanktól kaptak hitelt, ahol a vezérigazgató-helyettes nem más, mint Rogán alpolgármestere és Pasa parki szomszédja, Puskás András.
A Narancs cikke lényegében arról szólt, hogy az eredeti szerződés későbbi módosításával az önkormányzat és a vevő átvariálta a befektetők kezébe került passzázs – vagyis az a gyalogosok által mindig is átjárható, üzletekkel teli épületrész, amit a köznyelv Párisi udvarnak nevez – jogi helyzetét, úgy, hogy az újra közterületnek számítson. Csakhogy ezt olyan formában tették, hogy az új gazda minden egyes este és ezen felül évente egy egész hónapra elzárhatja a közönség elől a területet, annyi korlátozással, hogy egyhuzamban maximum 5 napra zárhatják ki Budapest lakóit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.