TÜNTESS ÉS SZAVAZZ!

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.05.03.

Május elsejével feltehetőleg lezárult az a tüntetéssorozat, ami a CEU bezárása miatt indult el, és végül az általános elégedetlenség kinyilvánításává, legalábbis egy nagyvárosi generáció elégedetlenségének kinyilvánításává fejlődött. A tüntetések kapcsán sokszor elhangzottak azok a kérdések, hogy miért nincs ennek az egésznek konkrét célja? Miért nincs vezető? Miért nem mondja ki senki, mit kell csinálni? 

Az elmúlt hetek tüntetései azért fulladtak ki, és azért jutottak csak a düh kifejezéséig, mert se politikai célja, se intézményrendszere (toborzási stratégiája, aktivistahálózata, felépített médiája stb.) nem volt a tiltakozásoknak. Pedig a cél időközben egyértelművé vált: leváltani, vagy legalábbis korlátozni Orbán Viktor és pártja hatalmát, legyőzni a propagandát, a megosztó gépezetet, és megalapozni a teljes társadalmat magába foglaló új, demokratikus köztársaságot.

Bár az ember azt szeretné, hogy rögtön el is jöjjön ez az új köztársaság, valójában a jelenlegi rendszer körülményei között annak is örülhetünk, ha korlátozni tudjuk a 2018-as választásokon Orbán Viktor hatalmát, ha a Fidesz nem kap kétharmadot, vagy ha nem szerzi meg a parlamenti helyek 50%-át, koalícióra kényszerül, és megtörik az a propaganda, ami a Fidesz legyőzhetetlenségét harsogja.

Hogy értsük, mire gondolok, érdemes felidézni az 1998-as szlovák választásokat. Ekkor bukott meg Vladimir Mečiar autokrata rendszere. Ha valaki nem emlékezne, Mečiar átírta a választási törvényeket, óriási vagyont halmozott fel magának, a titkosszolgálatokat használta politikai ellenfelei ellen, leuralta a média nagy részét. Majd 1998-ban egy olyan kampány után, ahol a választókat zenészek, a kulturális élet szereplőinek mozgósításával próbálták elvinni az urnákhoz, 84 százalékos részvétel mellett sikerült leváltani...

ITT OLVASHATÓ