Szerző: Tóta W. Árpád
2017.05.06.
Szóval a kormányzás – mert hiszen mindezek a támadások azt hivatottak helyettesíteni – már bevallottan és célzottan a lehető legsötétebb, az egyes szavak jelentését éppenhogy felfogó idiótákat célozza. Egyetlen céljuk maradt: megtartani vagy kitenyészteni annyi sült hülyét, amennyivel hatalmon lehet maradni. Az aljának talán elég ez a teljesítmény. Senki más nem számít.
Nem fontos a prüszkölve és nyíltan kihátráló értelmiség, a sajátjuk sem. Inkább kitalálják, hogy értelmiség nincs is, sőt az a bolond, aki fennakad ilyen kis trükkökön. Nem fontos a nemzetközi közvélemény. Aki szót emel, az Soros kottájából játszik, és migránsokat akar betelepíteni. Azzal a hátsó szándékkal taníttat például szegény gyerekeket, vagy áll ki agyonvert fogyatékosokért, hogy ezzel iszlamizálhatja Magyarországot. És a kör bezárult: az ellenség egyre erősebb, már a Vatikánba is betette a kezét, az Európai Uniót és Amerikát is ő irányítja, és ő dobálja festékkel a békés csecsen kisebbséget. Amikor nem éppen az anyját öli. Tényleg, olyat nem lehetne, hogy Soros támogatta a klónozást, hogy újra és újra megölhesse saját anyját?
Van persze egy harmadik csoport. A szégyentelenek. A lekötelezettek, akik tudják jól, hogy érdemtelenül vannak a helyükön, és ennek az az ára, hogy visszanyeljék a hányást akkor is, amikor már öklendeznek. De ez csupán pár tízezer, köztük néhány bőven vágósúlyba érkezett disznó. Csak az ő felsőruházatukból elég pénzt lehetne kirázni ahhoz, hogy Magyarországnak érezhetően jobb legyen. De persze maga az ütemes rázogatás látványa is javíthat a közhangulaton. Na pont ezt szeretnék elkerülni.
Marad-e elég idióta egy tömbben, hogy legyőzzék mindazokat, akiknek ez kevés? Ez az új árokásás: szembefordítani az ország leglecsúszottabb, legostobább, emlékezet nélküli rászorulóit mindenki mással, akinek még úgy-ahogy működik az agya.
Eközben magyar anyák tízezrei kullognak kiszolgáltatottan, innen-onnan összespórolt pénzecskével a kispárnában, szülni. És rettegnek, hogy nem lesz elég az ajándék, hogy ha elég lesz, az is miféle szolgáltatással jár, és hogyan élik túl. Hogyan éli túl majd a gyerek, ha beteg; ha tehetséges, de nincs pénz taníttatni, vagy ha segítség kell neki, ha diszlexiás, vagy bármi. Lesz-e hulla a kórház vécéjében, vagy éppen én leszek az? És mi lesz, ha lelép a gyerek apja, vagy ha beüt valami komoly betegség? Számíthat bármilyen segítségre az, akinek bajszán nem billeg morzsa?
A szégyentelenek és az idióták kisebbségi szövetsége tartja fenn ezt a szellemi és anyagi nyomort. Ha az ország nem képes kicsavarni a kezükből a döntést, akkor már csak a szégyen és az elhülyülés közül választhat. Gondoljátok meg, proletárok. És gondoljátok meg, anyák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.