SZAKADÉK SZÉLÉN KEREKESSZÉKKEL

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.05.07.

Ötvenes, régebben kerekes székes, jelenleg művégtaggal élő férfi vagyok, néha még szükség van a székre, amikor a protézistől megfájdul a lábam. Magyar vagyok, Magyarországon élek, hogy hol - az a történet szempontjából lényegtelen. Párommal több évtizede ismerjük egymást, mi aztán tényleg elmondhatjuk, hogy együtt vagyunk jóban rosszban. Jelenleg ő a gondozóm, ápolási díjat kap érte az önkormányzattól.

Régen én is dolgozhattam. Nem tanultam szakmát, belekezdtem, de hogy nem végeztem el, annak családi okai voltak. Ennek meg is lett a böjtje, hisz így nagyrészt fizikai munkákban “válogathattam”. Dolgoztam szállítómunkásként, és építkezésen is. Aztán később elvégeztem a vagyonőrit, úgyhogy onnantól kezdve ekként tevékenykedtem.

Aztán cukorbeteg lettem, idővel aztán gond lett a vesémmel és a látásommal. Később meg jött a feketeleves, amputálni kellett a lábamat. Nehéz ezt feldolgozni, de világ életemben átrágtam magam a problémákon, kemény fából faragtak.

Innentől viszont gondozásra szorultam, egyedül nem tudom ellátni magam. Így párom otthon maradt velem, hogy segíthessen. Mellette 4 órában dolgozik, ez törvényesen lehetséges. Nyilvánvaló, hogy nem vet fel bennünket az Isten pénze. Mivel én 84 százalékos rokkant vagyok, ezért fokozott ápolást igénylőnek minősülök, párom jövedelme így ötvenezer. Eleinte majd ennyi volt az én járadékom is, aztán ezt megfelezték, lement 22-re, mára pedig már csak bő négyezer forint. Jól olvasták: NÉGYEZER… Csak tudnám, mire költöm majd ezt a hatalmas összeget…

ITT OLVASHATÓ