SEGÍTENÉNEK ÉLNI

ÉLET ÉS IRODALOM - SZABADPOLC 
- MŰBÍRÁLAT/RÁDIÓ
Szerző: Károlyi Csaba
2017.05.12.

Az írók megszólításának tradicionálisan az volna hazánkban a funkciója, hogy szembesítsenek bennünket az életünkkel. A Kossuth rádiónak mindez közszolgálati és hazafias kötelessége volna, de ezt hagyjuk. (…) A Klubrádió viszont ebben a tekintetben is átvesz közszolgálati feladatot, műsoraiban teret ad a kortárs kultúrának. A magaskultúra is egyfajta elithez tartozik, ám egy ország nem lehet meg nélküle, miként egészség nélkül sem. Húzóágazat, melyről a polgári társadalom nem mondhatna le.

Egyik reggel kavargatom a kávémat a konyhában, és mit hallok? Pikó András a Reggeli gyorsban Závada Pál Egy pia­ci nap című legújabb regényéről beszél lelkesen. Érti a regényt is, érti azt is, miért volna fontos a mai magyar viszonyok közt mindaz, amiről szól. Még ilyet! Nem mindennap van azért ilyen pillanat. Pedig lehetne. Zsibbasztják a lekvárt a Klubrádió közéleti műsorai sokszor órákon át a nagy semmiről, jó, hogy igazságosabb legyek, a nagy bajról, a nagy, megoldhatatlan problémáról, hogy tudniillik miként lehetne visszafordítani ezt az országot a normalitás, a józan ész, a jogállam, a szakmai tisztesség, az európai alapértékek irányába. De az ritkán jut eszükbe, hogy itt van a mai magyar kultúra, hihetetlenül gazdag, aki ma filmet, színházat csinál, zenél, irodalommal foglalkozik, az a mai politikai közegben teszi ezt, arra is reagál – beszéljünk tehát arról, hogy milyen javaslatai volnának a művészetnek közös dolgaink rendezésére. Már hallom is, mit mondanak erre a szerkesztők: de hiszen mi próbáljuk megkérdezni a kultúra embereit a napi politika eseményeiről. Oké, de nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy egy művész, egy író tágasabban lát rá a napi dolgokra, nem arról kellene tehát megkérdezni például Parti Nagy Lajost, hogy mit gondol a Momentumról, hanem inkább arról, miért nagyon is érthető, hogy ilyen a magyar nép, amilyen.

A magyar médiák többsége lebecsüli a kortárs kultúrát. Attól még, hogy a Kádár-rendszer szerepet akart szánni a kultúra akkori embereinek, és szándéka szerint használt mindenkit, nem kéne most ejteni a művészeket. Naponta kellene hallanunk Spiró, Péterfy vagy Tóth Krisztina hangját, Végelt és Markót, Enyedi Ildikót, Nádler Istvánt, Máté Gábort és a többieket, tudnának nemcsak magukról, hanem mirólunk is beszélni, ha hagynák, ha rákérdeznének. Patetikusan: hogy segítsen nekünk élni az, amit ők tudnak. (És nem csak akkor kéne rájuk figyelni, ha maguk jönnek ezzel elő, mint – egyébként kiváló formában – Schilling Árpád.)

Az írók megszólításának tradicionálisan az volna hazánkban a funkciója, hogy szembesítsenek bennünket az életünkkel. A Kossuth rádiónak mindez közszolgálati és hazafias kötelessége volna, de ezt hagyjuk. Például az Inforádió Aréna című kirakatműsorában az elmúlt két hónapban nem szerepelt egyetlen író se, művész is mindössze egy: március 15-én Sebő Ferenc. Mintha az újpolgárságot csak a gasztronómia, a borászat, a külföldi utazások vagy az egészségkultúra érdekelné. A Klubrádió viszont ebben a tekintetben is átvesz közszolgálati feladatot, műsoraiban teret ad a kortárs kultúrának. A magaskultúra is egyfajta elithez tartozik, ám egy ország nem lehet meg nélküle, miként egészség nélkül sem. Húzóágazat, melyről a polgári társadalom nem mondhatna le. És nemcsak azért, mert aki nem járatos benne, azt bunkónak tekintik, hanem azért se, mert belátásai nélkül pragmatikus döntéseket is nehezebb hozni. Ha egy politikai vagy gazdasági döntéshozó meghallgatta a Dobszerda áprilisi beszélgetéseit (kivételesen Váradi Júlia csupa íróval beszélgetett: Krasznahorkai Lászlóval, Kerékgyártó Istvánnal, Zoltán Gáborral), biztosan árnyaltabban látta a saját mozgásterét...

ITT OLVASHATÓ