PSZICHOTERROR A MUNKAHELYEN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.05.14.

Nem tudom, mennyien találkoztatok már a mobbing kifejezéssel, és pláne azzal, amit takar: a munkahelyi terrort. Mivel ennek áldozatai általában a kisebbségben lévők, így például a határátkelők, ezért ez a mai blogajánló egyik témája. Utána maradunk még a munkahelyen, megismerkedhetünk egy előléptetés nem feltétlenül minden ízében pozitív történetével, végül lazításképp ellátogatunk a világ egyik leghíresebb stadionjába, mi több, meccset is nézünk, nem akármilyet!

Ritka rusnya dolog a mobbing, ami tulajdonképpen a munkahelyi terrort takarja. Hogy miért kerül ez a Határátkelőre? Mert áldozatai főleg a gyengébbek, a kisebbségben lévők, így például a külföldiek – írja a Svájc és más blog.

„Mivel a mobbing áldozatai elsősorban a gyengébbek, mások, kisebbségben lévők (pályakezdők vagy nyugdíj előtt állók, külföldiek), és sok magyar dolgozik külföldön (ily módon több veszélyeztetett kategóriába is beleesnek), ezért nem árt, ha tudjuk, hogy mi tartozik ebbe a fogalomkörbe, hogy lehet kezelni és milyen jogai vannak a munkavállalónak. (…)

A mobbing gyakran ismétlődő pszichológiai terror, cselekedetek sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről, amelyek egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek. Ezek a cselekedetek rendszeresen, hetente legalább egyszer és legalább 6 hónapon keresztül ismétlődnek. (...)

Svájcban a 90-es években szaporodtak meg a mobbing-esetek, ezért a 2000-es évek elején készült néhány tanulmány, ami a mobbing jelenséget kívánta felderíteni.

Azóta visszaesés volt tapasztalható, a jelenlegi gazdasági helyzet, az egyre nagyobb nyomás és a gyakori átszervezések, elbocsátások hatására azonban ismét egyre többen válnak a munkahelyi terror áldozatává.

Ami a „terrorizáltak” és az „elkövetők” nemi elosztását illeti, nincs különbség nők és férfiak között. Mindkét nem egyforma arányban megtalálható mindkét oldalon. Csupán a stílusban van különbség. A nők inkább negatív nyilatkozataikkal ártanak áldozataiknak, míg a férfiak azzal érik el ugyanezt, hogy nem szólnak, kerülik áldozataikat.

Német nyelvterületen elsősorban az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás területén fordul elő a leggyakrabban munkahelyi terror. A szervezet minden szintjén, minden irányban előfordul, leggyakrabban a fentről lefelé irányuló (kutatástól függően az esetek 40-70%-ában), azonos szinten lévő munkatársak közötti (kb. 10%), ill. lentről felfelé, a felettes felé irányuló (20%). (...)

A munkahelyi pszichoterrornak nemcsak a neve nagyon negatív csengésű, hanem az érintett egészségére, életére nézve is rendkívül negatív. Az érintettek sajnos már csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor súlyos egészségi problémájuk van. A gyógyulási folyamat sem rövid, ha sikerül, akkor sem rövidebb 3-6 hónapnál, de vannak olyanok, akiknek nemcsak az egészségük, hanem a teljes önértékelésük is rámegy.

Tehát az első jeleknél beszélni kell a másik féllel vagy a munkahelyi felettessel, esetleg a HR vezetővel. Vannak a mobbing esetekkel foglalkozó központok is (Svájcban itt és itt), ahol tanácsot, segítséget kaphatnak a rászorulók.”

Nem tudom, ti tapasztaltatok-e hasonló esetet, ha igen, írjatok róla! Az eredeti posztot itt találjátok...

ITT OLVASHATÓ