Szerző: Tuareg
2017.05.19.
Van az úgy, hogy az embernek még az írástól is elmegy a kedve. Aztán persze iszik egy kávét, elszív egy cigit, és mégis ír. Mert ezzel legalább tesz valamit. Ha másra nem is jó, de arra legalább igen, hogy a lelkiismeret tiszta maradjon. Mert egyébként az elmúlt napok történései után komoly lelkierőre van szükség, hogy ne dőljön atomjaira a népünkbe vetett hitem.
Képzeljük magunkat egy pillanatra Romániába vagy Ukrajnába. Képzeljük el, amint az ottani Főgóré elmegy spanozni diktátorokkal Kínába. Képzeljük el, amint Európától megkapják a piros lámpát. Na, hát ott bizony százezrek özönlenének utcára, de villámgyorsan. Menekülne az egész politikai felépítményük, csak a kondenzcsíkok látszanának.
Nálunk semmi ilyesmi nem történt. De még csak az sem, hogy legalább a vasárnapi tüntetésre elindult volna viharos tempóban a jelentkezés. Nem, nem indult. A közhangulat jottányit sem változott. Könnyű megállapítani, mennyire van éppen harci lázban a nép. Véletlenszerűen végig kell görgetni a fészbukos hírfolyam legutolsó száz posztját, és máris tudunk mindent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.