ÖNBETELJESÍTŐ JÓSLAT: MÉG INKÁBB PERIFÉRIÁRA SZORULHAT MAGYARORSZÁG

ÁTLÁTSZÓ - PC BLOG
Szerző: pcblog
2017.05.12.

Az „egyszerre leszünk Berlin és Moszkva közös bizalmasa” hintapolitkája teljesen megbukott, a jövőbeni kormányok csak teljes diplomáciai újrahangolással szerezhetik majd vissza az ország hitelességet – állítja MESZERICS TAMÁS, a Lehet Más a Politika európai parlamenti képviselője. Külpolitikai vitasorozatunk folytatódik.

A magyar külpolitikáról zajló nyilvános diskurzusban gyakori kiindulópont az az állítás, hogy a nemzetközi politika globális átrendeződésének vagyunk tanúi, új korszak vette kezdetét, a világban új rend van kialakulóban. Ugyancsak gyakori az a következtetés, hogy vissza kell térni a kétezres évek első évtizedében felbomlott külpolitikai konszenzushoz, újra mindent felülíró prioritássá kell tenni az euroatlanti integráció követelményeit. Most eltekintenék attól az ellentmondástól, ami a kiindulópont és a következtetés között feszül. Ennél fontosabb számomra az, hogy sem a kiindulópont, sem a következtetés nem tartható ebben a formában. A baj egyszerre kisebb és nagyobb. Ami miatt újra kell gondolni a külpolitikai stratégiát, az jórészt – de nem kizárólag – az Orbán-kormány hazardírozásainak következménye. A gondok már korábban kezdődtek.

A születőfélben lévő „új világrend” természetére vonatkozó jóslatok meglepően kevés olyan tartalmat hordoznak, amire egy közepes méretű európai ország a külpolitikai stratégiáját építhetné. Érdemesebb annál maradni, amit biztosan tudunk. Tudjuk, hogy a nemzetközi politika kiszámíthatatlanná, hektikusabbá vált, nagyobb rugalmasságot igényel minden szereplőtől. Azt is tudjuk, hogy a nemzetközi jog tekintélye gyengül, egyre veszélyesebb feltétel nélkül megbízni akár a legkézenfekvőbb normák külső érvényesíthetőségében. Mindeközben megszűnt az egypólusú rend, az Egyesült Államok relatív súlya csökkent. Már nem képes hegemónként viselkedni a nemzetközi rendszerben, de valódi globális kihívója még nem jelentkezett.

Ebben a helyzetben nem értelmetlen újra felvetni az „euroatlanti integráció” kérdését. Csak közben látni kell, hogy a kilencvenes években megfogalmazott prioritás, és az ebben feltételezett széles konszenzus soha nem ment túl a formális intézményekhez való formális csatlakozás követelményén. Nem halogatható tovább annak a tisztázása, hogy milyen módon, milyen területeken és milyen ütemben szeretnénk valóban integrálódni ezekbe az intézményekbe. Ebben sincs visszatérés a 2010 előtti helyzethez. A biztonságpolitika potyautasára, a formális jogban EU-konform, de saját célokat az unión belül megfogalmazni képtelen, ellenben értékeiben az uniótól egyre távolodó Magyarországra sem kívül sem belül nincs szükség...

ITT OLVASHATÓ