Szerző: Oravecz Imre
2017.05.12.
...Be kellett tehát szolgáltatni minden egyébből, és a búzára külön gabonalapot kiváltani, azon a cséplési eredménytől kezdve mindent feltüntetni. És nagyon szigorú ellenőrzést ígértek. Terményt ezentúl csak írásos engedéllyel lehetett szállítani, kivételt csak a felesleg képezett, amely a péterkei gyűjtőhelyen volt leadandó.Az ország azonban mégis csak háborúba keveredett. A következő év tavaszán csatlakozott Németország Jugoszlávia elleni hadjáratához, nyáron pedig hadat üzent a Szovjetuniónak. De egyéb tekinteteben is megnehezült az élet. Bevezették a jegyrendszert, és bizonyos cikkeket, így például sót, cukrot már csak jegyre lehetet kapni.
A háború miatt-e, vagy másért, októberben a beszolgáltatási kötelezettséget kiterjesztették az ipari növényekre, így a sörárpára is, és az egészet megtoldották azzal, hogy most már zsírt is kellett adni az államnak.
Steve a zsírt nem bánta, volt bőven, de a sörárpa kötelezettségi körbe vonása megrémítette. Bajban volt, nagy bajban! Mit csináljon most már? Hogyan gyarapodjon tovább? Hogyan valósítsa meg álmát? Leadni a sörárpa saját szükségleten felüli részét! Ennek nincs értelme. A sörárpából nincs saját szükségleten felüli rész, mint ahogy saját szükséglet sincsen, hisz nem magának termeszti. Akkor ez azt jelenti, hogy a teljes mennyiség az államé, és lehet, hogy fele-, negyedannyi pénzt se kap érte, mint eddig. Ez tehát zsákutca. A sörárpával fel kell hagyni. Termesszen helyette mást? Cukorrépát vagy dohányt? De hisz azokból is beszolgáltatás van. Mindenből. Próbálkozzék egyébbel? De mivel? Ha nagykapitalista és gyáros volna, jobb lenne a helyzet. Ha mezőgazdasági gépeket, autót vagy tankot gyártana, annak a hasznát nem vennék el. De ő nem gyáros, nem gyárt semmi ilyesmit, ő csak étel- és italalapanyagot állít elő. Ő csak növényt termeszt, mert földműves, és az is akar maradni.
Abban az esztendőben még egy rossz dolog történt. Magyarország a szövetséges Németország példáját követve hadat üzent az Egyesült Államoknak. Valószínűtlennek látszott, hogy a két ország közt harci cselekményekre kerül sor, és őt mint ellenséges ország állampolgárát internálják. Ha nem lett volna kétszeres érintett, csak nevetett volna ezen a lépésen, de az volt, és lesújtotta ez a hír.
Hamarosan levelet kapott a szüleitől. Az anyja levelezett velük, de ezt a nyomaték kedvéért az apja írta. Erélyesen felszólította, hogy hagyjon itt mindent, fogja a gyereket, és haladéktalanul jöjjenek haza, mert az ókontriban veszélyben az életük. Az anyja már a Szovjetunió megtámadása után is erre kérte, mert attól tartott, hogy behívják katonának. Azt válaszolta neki, hogy szó se lehet róla, a háború messze van, azonkívül nem hívhatják be, mert mint külföldi állampolgár nem hadköteles. Most viszont lehet, hogy fontolóra vette volna a kívánságuk teljesítését, ha nem lett volna már késő, ha nem vált volna a visszamenés eleve lehetetlenné azzal, hogy a két földrész közt megszűnt a polgári hajóforgalom.
Az új esztendőben már nem szerződött a sörgyárral, és minden földjét, amelyen addig sörárpát termesztett, búzával és kukoricával vetette be tavaszon. A kukorica nem sikerült valami fényesen, viszont jól fizetett a búza, az őszi, a tavaszi is, és csekély volt a szemveszteség, de elkeserítette, majdnem belebetegedett, hogy a sok búzát potom pénzért az államnak kellett átengednie.
A következő évben azonban mégis visszatérhetett a sörárpához, és újból szerződött rá, mert változtattak a beszolgáltatási rendszeren. Nem a földterület nagysága képezte többé az alapját, hanem az aranykorona-érték, és egyúttal bevezették azt is, hogy az összmennyiség egy ötödét ezentúl kenyérgabonában és zsírban kell, a fennmaradó részt ellenben szabadon választott termékben lehet teljesíteni. Az aranykorona-érték alapul vétele jó is volt, meg nem is. Nem volt jó, mert nem számított többé, miből mennyi termett egy adott földdarabon, a tekintetben viszont mégiscsak jó, hogy így, a szajlai földek általában alacsony koronaértékűek lévén, csökkentek a teljesítendő mennyiségek. De ennél is kedvezőbben hatott a szabadon választhatóság, az, hogy Steve a sörárpát búzával és kukoricával kiválthatta.
A beszolgáltatás így is nagy tehertétel maradt, és nem kezdi újra a sörárpát, ha nincsen még egy változás, ha nincsen az, hogy az új rendszer bizonyos birtoknagyság felett regresszíven működött. Minél több földje volt valakinek, annál kisebb volt az aranykorona szerinti kötelezettség. Ezt egyértelműen a nagybirtokosok kedvéért találták ki, és az ő helyzetén, aki középbirtokosnak is alig számított, nem könnyitett volna. Viszont ez adta az ötletet, hogy újszerű módon növelje a földterületét, és ha szerény mértékben is, de a kiváltságosok körébe tartozzon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.