Szerző: Éva28
2017.05.21.
Mi jutna eszedbe, ha megkérdezném, mi volt az a legfontosabb felismerés, vagy döntés az életedben, amikor nem az eszedre hallgattál, hanem az ösztöneidre, az intuícióidra, a megérzésedre (a szívedre)? Hihetetlen történeteket hallhatunk, számos irodalmi példát és filmet is sorolhatnánk a témába vágóan. Egyesek az életüket köszönhetik annak, hogy egy hirtelen döntéssel bevállaltak valami kockázatosat, korábban elképzelhetetlent, mások azért, mert úgymond ’véletlenül’ születtek oda ahova, de vannak olyanok is, akik így választottak maguknak párt („Jött szembe a Moszkva téren egy férfi és éreztem, ő az én életem párja. 28 éves voltam, átsuhant az agyamon, ha most elszalasztom, ki tudja, összehoz-e még vele valaha az élet. Leszólítottam. 25 éve a férjem.”).
Persze megvan az a veszély is, hogy valami téves sugallat hatására hozunk egy hirtelen döntést és később bebizonyosodik, jobb lett volna az eszünkre hallgatni. De tudjuk, semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik…
Szerintem ettől (is) olyan izgalmas és érdekes az élet, hogy soha nem számíthatjuk ki pontosan, tetteinknek milyen következményei lehetnek. Mindenesetre én azt hiszem, kellő önismeret és tapasztalat után lehetünk bátrak és hagyatkozhatunk a megérzéseinkre. Ezt mindig is így gondoltam egyébként (sok saját, személyes élményem is van, ami kellően megalapozza ezt), most azonban, miután olvastam Jean Shinoda Bolen könyvét /Bennünk élő idősödő istennők/, még inkább megerősödött bennem ez a meggyőződés.
Már korábban is írtam arról itt, mennyire izgalmas kérdés ez a fajta intuitív működési mód, mennyire fontos, hogy használjuk a jobb agyféltekénket is. Azt látom, az igazán izgalmas, kreatív, nyitott emberek nagyon is hagyatkoznak erre a határtalan lehetőségre, mondhatnám, folyamatosan nyitva tartják az antennáikat. És hangsúlyozom, nem csak a nők rendelkeznek ezzel a képességgel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.