Szerző: erdelyip
2017.05.14.
- 1996-ban, hét évvel a magyar rendszerváltás után még mindig jelent meg olyan gyászjelentés a Népszabadságban, ahol nem írják ki direktben, hogy a halott részt vett az 1956-os forradalomban, csak a 300-as parcella említésével "virágnyelven" utalnak erre. A Kádár-rendszer olyan erővel tabusította az 1956-os forradalmat, hogy annak hatását még évekkel a kommunisták bukása után is lehetett érezni.
Az ELTE-n oktató Nagy Zsófia még a CEU hallgatójaként kezdte el kutatni a gyászjelentéseket, most megjelent tanulmánya a Remembering lives, changing regimes: An analysis of Hungarian obituaries (Emlékezés és rendszerváltás: A magyar gyászjelentések elemzése) pedig pont ilyen kérdésekkel foglalkozik.
Nagy összesen 1876 gyászjelentést vizsgált meg, amik 1961 és 2000 között jelentek meg a Népszabadságban. Tanulmányában ezek segítségével mutatja meg, hogyan működött a Kádár-rendszer Magyarországon.
Még 1956-nál maradva az is kiderült, hogy bár a forradalomról nem lehetett nyíltan beszélni a rendszerváltás előtt, de közvetve már az 1970-es években meg lehet találni a nyomait a gyászjelentésekben. Egy gyászjelentés két-három összetettet mondat, de közben benne van egy ember egész élete. Az, hogy miről írnak benne, és miről nem, nagyon sokat elárul a társadalmi emlékezésről. Tehát amikor az 1970-es években egy gyászjelentés pont azt a kitüntetést említik meg, amit az 1956-os forradalom leveréséért kapott egy kommunista funkcionárius, annak jelentősége van. Különösen ha az 1960-as években még egyáltalán, ilyen közvetett formában sem jelenhet meg az 1956 emléke.
„A gyászjelentések is sokszor úgy működtek, mint maga a Kádár-rendszer, olvasni kellett a sorok között. Félmondatokból, vagy pont egy gyászjelentés rövidségéből, a le nem írt dolgokból lehetett következtetni, hogy érdemes még alaposabban utánanézni egy-egy élettörténetnek.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.