Szerző: Pap Szilárd István
2017.05.19.
Pár nappal ezelőtt, május 15-én, a választásokra készülő konzervatív brit miniszterelnök, Theresa May az egyik országos hírcsatorna élő műsorában válaszolgatott a polgárok online érkező kérdéseire. A műsor egy pontján egy bizonyos Jeremy Corbyn küldött be egy kérdést Facebookon, amelyik azt firtatta, a kormányfő miért nem ül le vele vitázni a június 8-ra időzített parlamenti választások előtt. A kérdéses úriember nem más, mint a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt elnöke, a jelenet pedig kiválóan mutatja az politikai erőviszonyokat a pár hét múlva esedékes választások előtt, amely a brit baloldal hagyományos pártjának az összeomlását is hozhatja.
Az elmúlt napok közvélemény-kutatásai magabiztos konzervatív győzelmet jósolnak, a kormánypárt előnyét az utolsó három felmérés 14-20 százalék közé lövi be, a konzervatívok támogatottságát 48-49, a Munkáspártét pedig 28-33 százalékra mérve. A csöppet sem arányos brit választási rendszerben egy ilyen szintű fölény akár elsöprő, kétharmadot is elérő győzelmet hozhat Maynek, a Munkáspárt frakciója pedig törpévé zsugorodhat.
A május 4-én tartott részleges önkormányzati választások is ezeket a méréseket támasztják alá. A Toryk 563 új önkormányzati képviselőt szereztek ezen a fordulón, miközben Corbynék veszítettek 382-t. Ami még aggasztóbbá teszi a helyzetet a Munkáspárt számára, hogy olyan tradicionális szavazóbázisaiba hatolt be az ellenfél, amelyekről pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy átszavazzanak a konzervatívokra.
A június 8-i választások megértéséhez a Munkáspárt szavazóbázisának lemorzsolódása, és egy ettől elválaszthatatlan kérdés, a Brexit ügye jelenti a kulcsot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.