"MOST SEM A BALSORS TÉP BENNÜNKET..." - INTERJÚ JESZENSZKY GÉZA VOLT KÜLÜGYMINISZTERREL, KORÁBBI WASHINGTONI ÉS OSLÓI NAGYKÖVETTEL

ÉLET ÉS IRODALOM  - SZABADPOLC
Szerző: Rádai Eszter
2017.05.21. 

„Ez az ide-oda táncolgatás, ez a követelőzéssel párosított felelősségelhárítás és szolidaritáshiány és ez a tűzzel való állandó játszadozás egyszer csak elvezethet oda, hogy becsúszunk valami olyan szakadékba, vagy akár bele is löknek bennünket mások türelmüket vesztve, amiből aztán nem nagyon lehet kikapaszkodni” – vázolja aggodalmait a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány külügyminisztere, korábban egyetemi tanár, történész, utóbb két Orbán-kormány idején nagykövet. „Én természetesen maradtam konzervatív értékeket valló, nemzeti érdekeinknek elkötelezett liberális” – vallja magáról, azt azonban nem hiszi, hogy nagyon sokan lennének ilyenek. „De hiszem, hogy nagyon sokan vagyunk elkötelezettek a rendszerváltozás bel- és külpolitikai céljai, a parlamentáris demokrácia és a nyugati orientáció mellett. Aki az 1989-es Ellenzéki Kerekasztal programjával nem fordul szembe, az nem helyeselheti a mai kormánypolitika külföldön is bírált elemeit.”

– Az régóta tudható volt, hogy nem mindenben ért egyet az Orbán-kormányokkal, korábban azonban nem tette ezt nyilvánossá. Amikor például elhagyta az oslói nagyköveti posztot, nem hozta nyilvánosságra, kinek a kezdeményezésére történt így.

– Nem titkoltam, hogy lemondtam.

– De miért ennyire tapintatosan?

– Nem akartam, hogy az ellenzék hősnek, a kormánypártiak árulónak tekintsenek. Azt azonban akkor is világossá tettem, hogy nem tudom az engem és Magyarországot becsülő, tisztelő norvég barátaink, kormánytisztviselők előtt a magyar kormánynak azt a követelését képviselni, hogy ellenőrzést gyakoroljon a Magyarországnak folyósított norvég pénzek azon körülbelül tíz százaléka fölött is, amit civil alapnak hívnak, és amit ennek megfelelően, értelemszerűen kizárólag független szervezet kezelhet. A magyar kormánynak ez a lépése egyébként a 2011‑ben kötött államközi szerződéssel is ellentétes volt.

– Egyúttal az Európai Unióban szokásos mindenféle szabállyal, konvencióval és gyakorlattal is.

– Igen, természetesen. És a Norvég Alap ügye ma újra vita tárgya, ezért ma már a magyar kormány nemcsak ezt a tíz százalékot kockáztatja, hanem a következő négy évben Magyarországnak juttatandó teljes összeget is, körülbelül kétszázmillió eurót. A napokban jelentette ki a norvég kormányfő, Erna Solberg asszony, maga is konzervatív politikus, hogy minden körülmények között ragaszkodik Lengyelország és Magyarország esetében is ahhoz, hogy a civil alapot és az erre irányuló pályázatokat kormánytól független szervezetek kezeljék.

Tehát – visszatérve a kérdésére – 2011 és ’14 között, amíg Norvégiában voltam, én védtem, amíg lehetett a kormányom külföldön bírált lépéseit, de miután megbizonyosodtam arról, hogy a vita egyrészt ezt a jelentős összeget veszélyezteti, másrészt azt a hagyományosan jó viszonyt is, ami a NATO-főtitkárt is adó, ráadásul épp konzervatív kormányzattal rendelkező Norvégia és Magyarország között fönnállt, nem volt más út előttem, mint lemondani...

ITT OLVASHATÓ