MOST ÉPPEN A HETEDIK BŐRNÉL TART

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.05.08.

Orbán Viktor harcot hirdet. Megint. Századszor. Milliárdos költségen megkérdezik a társadalmat, akarunk-e olyan idegen embereket eltartani, akik talán bűnözők és dolgozni sem akarnak, csak a híresen nagyvonalú magyar szociális hálóba kapaszkodva szeretnének élősködni a nyakunkon? Akarjuk-e megvédeni a rezsicsökkentést? Megállítani Brüsszelt? Kell ez a demagóg áltársadalmi álpárbeszéd, mert a szélsőjobbról is szeretne a kormány visszacsábítani szavazókat, közben pedig a még meglévő szavazóbázist is meg szeretné erősíteni. A nacionalista eszmék erre mindig tökéletesen alkalmasnak tűnnek, hiszen a kormánypárti keménymag jóformán már csak a múlt rendszerben szocializálódott idős emberekből áll. Ők azok a hívek, akik Orbánban látják a megváltást, a vezetőt, az erős védelmezőt, az egykori fiatal önmagukat és talán egy kicsit az unokájukat. Egyáltalán nem minden korosabb ember hívő, de a hívők közül sokan ilyenek.

Őket már nem érinti sem az oktatás helyzete, sem a munkaerőpiac anomáliái. Nekik nem kell külföldre menniük a megélhetés reményében, sem megalázó munkát végezni egy kevés alamizsnáért. Minden hónapban megkapják a nyugdíjukat, ami – ha kevés is, – de biztos pénz. Ráadásul ezek azok az idős emberek, akik szeretnének abban a hitben masírozni a békemeneten, hogy ők irányítják önnön sorsukat, az ország és a teljes társadalom sorsát. Vezérek, egyenként és tömegben. Ők csak jót akarnak.

A kormány támogatói között szép számmal akadnak külföldön élő, külföldön született, honosított magyarok. Ők nem tapasztalják a bőrükön a valóságot, a hozzájuk eljutó propaganda és a különféle címeken nekik juttatott anyaországi támogatások elég meggyőzőek ahhoz, hogy az Orbán-kormány híveivé szegődjenek. Ők is csak jót akarnak. Értelmiségi nincs sem a kormányban, sem körülötte. Elüldözték, vagy saját elhatározásából elfordult mindenki, aki képes átlátni és értékelni azt, ahová tart a kormány, az ország.

Már csak a markukat tartó megélhetési hívek, a Keresztény Egyház és a volt MSZMP tagok (komoly átfedésekkel) támasztják a rogyadozó épületet. Dilettáns, de a végtelenségig mohó politikai nyikhajok vették át a szakpolitikusok helyét. Ők még csak nem is Orbánban hisznek, hanem a megszerezhető vagyonban, a megkaparintható hatalomban. Önjáró kiskirályok hatalmas étvággyal, minden erkölcsi fedezet, pláne gátlás nélkül.

Az ellenzéki pártok nem találják a helyüket, civakodnak egymással, önmagukkal, időnként látszat-támadásokat indítanak a kormány ellen. Valójában őket is a pártérdekek és a személyes ambíciók hajtják, semmi más.

Közben a társadalom menekül. A fiatalok, de már a középkorúak is igyekeznek más országban megélhetést, megbecsülést találni. Többnyire sikerrel. Mennek a frissdiplomások, a szakmával rendelkezők, a nyelveket beszélők, a dolgozni és élni akarók. Családok, akik nem akarják azt, hogy Balog Zoltán döntésén múljon: hol tanulhat majd a gyermekük. Családok, akik egyszerűen csak normális, biztonságos, emberi életre vágynak, amiért megdolgoznak.

Más fiatalok és kevésbé fiatalok országon belül emigrálnak. Visszahúzódnak a közélettől, igyekeznek falat emelni családjuk és a politika közé. Akár úgy, hogy tanyára költözve, lehetőleg minél inkább önellátásra rendezkednek be, így függetlenedve mindattól, ami szinte elkerülhetetlenül érint mindenkit...

ITT OLVASHATÓ