Szerző: Atzél Mária
20017.05.26.
Az egyik legkapitalistább döntés, amit életünkben hozunk: a gyerekvállalás. Mindannyian ugyanazt a kérdést tesszük fel: Megéri? És megéri hosszú távon is? Bár több összetevőből is áll a válasz – vágyak, szokások, hagyományok, vallás, női életút -, van két nagyon fontos, de kevésbé tárgyalt szempontja a döntésnek.
Mennyire jó gyereknek lenni? Mennyire jó szülőnek lenni?
Sokakat tart vissza (a következő) gyerek vállalásától az a tapasztalat (akár saját, akár másé), hogy mennyire nem érdekes a gyerek sorsa akkor, ha már megszületett. Demográfia kipipálva, az egészségét, fejlődését, oktatást biztosító körülmények már érdektelenek.
Mire volna szükség?
Születésüktől tizennyolc éves korukig kipihent, jól fizetett, szakmailag jól képzett szakemberek kísérjék a gyerek fejlődését. Szakmától függően a mostani helyzethez képest drasztikusan nagyobb létszámra, kevesebb kötelező munkaidőre, jóval nagyobb fizetésre, sokkal jobb munkakörülményekre, kisebb bürokráciára stb. van szükség ezekben a szakmákban: védőnő, gyermekorvos és szakorvos, ápoló, bölcsődei alkalmazottak, óvónők, pedagógusok, fejlesztőpedagógusok, az előbbiek munkáját segítő alkalmazottak, stb.
Könnyen elérhető legyen egészségügy és oktatás minden gyerek számára, akkor is, ha kisebb-nagyobb problémákkal küzd. Legyen mindegy, hogy a gyerek hol és milyen családba született: az állam biztosítsa, hogy kivétel nélkül mindegyikük testileg-szellemileg a lehető legtöbbre vihesse...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.