Szerző: SzabóElvira
2017.05.11.
A munkaidő megnyúlásával, a megtanulandó tananyag felduzzadásával egyre nő a törekvés és igény arra, hogy kitoljuk az ébren töltött időt és agyunkat a végtelenségig munkára fogjuk – hogy valamiképp áthidaljuk a felénk érkező elvárások és a szervezetünk kapacitása közti szakadékot.
A bevett gyakorlat…
A szervezetünknek megvan a maga természetes ritmusa: evés után emészteni szeret, és nem agymunkára fordítani a kapacitásait, a regenerálódáshoz naponta igényli a megfelelő mennyiségű alvást stb. Ezeket a természetes folyamatokat és ritmusokat igyekszünk felülírni különféle élénkítő hatású szerekkel – itt jön a képbe a kávé, a kóla, az energiaitalok, vagy akár a fekete és a zöld tea, amelyek valamilyen formában koffeint tartalmaznak.
Manapság semmi kivetnivaló nincs abban, ha az irodai munkanap során az ember felhörpint 3-4 kávét, vagy hogy az esti buliban egymás után tolják a fiatalok az energiaitalokat, és sajnos az is szinte már természetes, hogy az egyetemi/főiskolai vizsgaidőszakot csak élénkítőszerek masszív adagolásával lehet végigcsinálni. A kultúránk részévé vált a pörgés, hogy egyszerre sokféle terepen és szerepben kell helytállnunk (nemritkán szerepütközéseket menedzselve, például a munka és a magánélet között) – egy kezem is kevés lenne, ha elkezdeném számolgatni azokat a reklámokat, amelyek a fokozott terhelés alatti helytálláshoz kínálnak valamilyen segédletet. Sőt, mintha cikivé vált volna nem teleszervezni programokkal a napot – mintha egy ejtőzős-láblógatós szombat azt jelentené, hogy nem elég izgalmas az életünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.