Szerző: KLÁG DÁVID (CANNES)
2017.05.18.
Az idei Cannes versenyprogramjába került Jupiter holdja ezt a lehetőséget veszi végig lépésről lépésre, a magyar mindennapoktól elviekben elrugaszkodva, de nagyon is a 2010-es évek politikai mikroklímájában.
Mundruczó előző filmje, a szintén Cannes-t megjárt Fehér Isten is ebből az alapállásból indult, de ott a politikai áthallások (az elnyomott kutyák fellázadnak és letarolják az elnyomóikat, és ezáltal ők is elnyomók lesznek) valamennyire összekuszálódtak, és az egyenetlen színészi alakítások sem segítettek az értelmezésben, bár a film nemzetközi karrierjét egyáltalán nem rontották.
A Jupiter holdja viszont tényleg elrepítheti a nemzetközi élvonalba.
Bődületesen látványos, többféleképpen értelmezhető, elsőrangúan kivitelezett, nem tökéletes, de bizonyos jeleneteiben olyan film, amihez foghatót keveset láttunk. Nem Magyarországon, hanem a világon.
A főszereplője Aryan (Jéger Zsombor), a szíriai származású menekült, aki – a film első, de nem utolsó nagyjelenetében – átszökik társaival a zöldhatáron. A menekültügyesek egyik vezetője (Cserhalmi György ennél nem lehetne Cserhalmi Györgyebb) viszont szitává lövi, amikor a fiú a zsebébe nyúl, ahelyett, hogy feltenné a kezét. Aryan viszont nem hal meg, hanem valami egészen furcsa történik vele: először a kilőtt vére, majd az egész teste lebegni kezd, egyre magasabban és magasabban, mintha lassított felvételben táncolna a levegőben.
A sebesült fiút beviszik az ideiglenes fogadóállomásra, ahol megtalálja az itt fusizó és menekülteket segítő Stern doktor (Merab Ninidze magyar hangja Bálint András), aki a saját szemével látja, hogy mire képes. Sternnek nem éppen nemesek a szándékai – súlyos betegekből akar úgy kiszedni pénzt, hogy a fiút gyógyító angyalként állítja be. A pénz dől, Aryant viszont csak az hajtja, hogy megtalálja apját, akit még a zöldhatáron maga mögött hagyott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.