KÜLFÖLDI PÉLDÁK A CIVIL TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA SORÁN

TABUNYITOGATÓ BLOG
Szerző: Szilágyi Emese
2017.05.02.

Április elején került a parlament elé a törvényjavaslat, amely elnevezése szerint a külföldről támogatott civil szervezetek átláthatóságát tűzi célul. A tervezet azonban számos alkotmányossági aggályt is felvet: egyrészt, nem tisztázott, hogy mi teszi szükségessé az egyesülési jog korlátozását. Mivel a bevezetni kívánt megszorító rendelkezések nem alkalmazandók a civil szerveződések számos formájára, a szabályozás felveti az egyenlő bánásmód sérelmének lehetőségét is. Másrészt, érdemes azt is áttekinteni, hogy milyen nemzetközi példák előzik meg a hazai szabályalkotást, hiszen abból a jogalkotó által elérni kívánt célra vonatkozó következtetést vonhatunk le.

A javaslat szerint külföldről támogatott szervezetnek minősülnek azok az egyesületek és alapítványok, amelyek közvetlenül vagy közvetve külföldről hétmillió-kétszázezer forint értékű pénzbeli vagy egyéb vagyoni értékű juttatásban részesülnek. Nem kell azonban beszámítani azt a támogatást, amely az Európai Unió szerveitől a magyar állami szervek közbeiktatásával érkezik, továbbá nem terjed ki a törvény személyi hatálya azokra a szervezetekre, amelyek nem minősülnek civilnek, tehát a pártokra, a pártalapítványokra, a közalapítványokra, a szakszervezetekre és a kölcsönös biztosító egyesületekre, sem a sportegyesületekre, illetve a vallási tevékenységet végző egyesületekre. A külföldről támogatottság tényét be kell jelenteni a székhely szerint illetékes törvényszéknek, a törvény mellékletében meghatározott adattartalommal. A külföldi támogatást részletezve kell feltüntetni a támogató neve és székhelye, vagy országa és városa megjelölésével.

A javaslat az egyesülési jog külső aspektusát korlátozó szabályokat tartalmaz, és a hazai szabályozási modellt az autokratikus irányba tolja. Célja, hogy a demokratikus közvélemény-formálásban szerepet vállaló civil szervezetekről a társadalom megtudja, hogy azok milyen érdeket képviselnek. A jogalkotói indokolás szerint ugyanis a civil szervezetek befolyása „irányulhat valamely konkrét politikai, gazdasági döntés meghozatalára, egyes szakpolitikák irányainak meghatározására, vagy legtágabb értelemben akár a demokratikus állami intézményrendszer működésére is.”

Ez az érvelés úgy szól, mintha olyan, a közhatalom közvetlen befolyásolására létrehozott szervezetekről volna szó, amelyeknek valós esélyük nyílhat a közhatalom megragadására és politikai programjuk megvalósítására. Valójában azonban az erre alkalmas egyesülési forma a párt, amelyek nem esnek a törvény hatálya alá. A pártokra és pártalapítványokra továbbra is a Párttörvényben foglalt kötelezettségek vonatkoznak, amely szerint a „párt külföldi szervezettől … és nem magyar állampolgár természetes személytől vagyoni hozzájárulást nem fogadhat el.”

Érdemes azonban hangsúlyozni, gyakorlatilag szakmai konszenzus van arról, hogy a pártok finanszírozására, bevételeik ellenőrzésére vonatkozó, még ma is hatályban tartott, 1989-ben, a jogállami átmenet speciális körülményeinek figyelembevételével alkotott szabályok valójában alkalmatlanok a pártok finanszírozásának átláthatóvá tételére...

ITT OLVASHATÓ