Szerző: Dr. Szüdi János
2017.04.30.
mert ez a Sehallselát/kerülte az iskolát. [Weöres Sándor]
Közel a cél
Az oktatás kézben- és fékentartásával megbízott államtitkár bejelentette: a kormány az új Nemzeti alaptantervvel egyidejűleg, 2019-ben bevezeti a kötelező felvételi eljárást minden középiskolában. Ezt az intézkedést összekötik azzal, hogy központilag meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulók létszámát.
Miután az új iskolarendszerben középiskolának nevezik nemcsak a gimnáziumot, nemcsak a szakgimnáziumot, hanem a szakközépiskolának átkeresztelt szakiskolát, eredeti nevén szakmunkásképzőt is, a jövőben az általános iskola befejezése arra sem lesz elég, hogy valaki – nem lebecsülve semmilyen szakmát –, a legalacsonyabb besorolású szakképzésbe belépjen. A felvehető létszám állami meghatározásának és elosztásának több “haszna” van. Mindenekelőtt az állam dönti el a beiskolázási irányokat és arányokat, eldöntve ezzel az iskolafenntartók és iskoláik sorsát. A felvételi eljárással összekapcsolva ezt a jogosítványt, az állam szinte névre szólóan határozhatja meg az egyes életutakat. Ez a megoldás a melegágya a korrupciónak, a kijárásos rendszer virágzásának.
Az állam mindent kézben tart
A példa adott: Az ingyenesen, mai szóhasználat szerint térítésmentesen igénybe vehető szakképzésben évek óta évente a kormány határozza meg, melyik megyében, a fővárosban melyik szakképzés indítását támogatja az állam, és az egyes fenntartók iskoláinak hány tanulót lehet felvennie. A gyakorlat igazolja, hogy a tanuló és a szülő a felvételi eljárás kezdetekor nem tudhatja mit választhat. Nem tudhatja az iskolafenntartó és az iskolája sem, indíthat-e osztályt, és milyen szakképzésben a következő tanévben. 2016-ban például október 25-én jelent meg az ezeket a kérdéseket meghatározó kormányrendelet. A középiskolai felvételi eljárás viszont szeptember közepén indul. 2015-ben csak februárban jelent meg a kormányrendelet. Ezzel a módszerrel lehetett “kicsinálni” a nem állami és a nem egyházi iskolákat 2016-ban alig-alig kaptak lehetőséget az államilag finanszírozott szakképzésben való részvételre. Megszűntek az iskolák, vagy a fenntartó “önként”, ellenszolgáltatás nélkül átadta azt az államnak.
Semmi sem biztos?
Ami az intézkedések bevezetésének tervezett időpontját illeti, világos, hogy olyan szabályokról van szó, amelyeket az általános iskolába történő belépéskor már ismernie kellene a szülőnek és a tanulónak. Ismernie, hiszen a követelmények teljesítésére másképpen nem lehet felkészülni. Ismernie kellene az iskolának is, hiszen csak ebben az esetben tudja felkészíteni az elvárásokra a tanulót. Természetesen ma még semmi nem tudható arról, mi lesz a felvételi eljárás lényege: tanulmányi eredmények, kompetenciamérés, tudásszint vizsgálata vagy mindezek összessége. Írásbeli, szóbeli, gyakorlat vagy ezek együttese? Az azonban bizonyos, hogy ezekre az intézkedésekre nincs szükség.
Az is bizonyos, hogy ezek az intézkedések senkit nem érhetnek váratlanul. Ezek a lépések következnek a tankötelezettség idejének két évvel történő leszállításából. Számítani lehetett ezekre a lépésekre abból is, hogy megszervezték az úgynevezett hídprogramokat, ahol azok teljesítik tankötelezettségüket, akik az általános iskola után nem kerülnek be középiskolába. Az úgynevezett Széchenyi terv évekkel ezelőtt megfogalmazta: helyre kell állítani az 1990 után felborult beiskolázási rendet. Ami magyarra lefordítva azt jelenti, csökkenteni kell az érettségihez, főképpen a gimnáziumi érettségihez jutók számát.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.