Szerző: Lendvai Ildikó
2017.05.20.
Tudom, miniszterelnököt választással illik cserélni, az meg nem most van. 2018-ban nem is csupán személycserére volna szükség, nem is csak kormányváltásra, hanem újabb rendszerváltásra, a kül- és belpolitikai, társadalmi, közjogi, gazdasági, sőt morális-kulturális viszonyok újraszervezésére. De a gyors személycsere legalább azt megakadályozhatná, hogy valami végzetes történjen. Már eddig is zsákutcában nyomultunk egyre beljebb, mindennel szemben, ami Európát jelenti. De mostantól nemcsak megúszható közlekedési kihágásokról van szó. Már látszik: az út végén fal van. És mi teljes sebességgel rohanunk a fal felé, hogy ripityára törjük magunkat. Ott ül a kocsiban tízmillió ember, a gyerekeink is. Később alapos szerviz kell majd, valószínűleg új motor is, az össze-vissza kanyaroktól, az agresszív vezetéstől és az esztelen robogástól felfordult gyomrú utasok nyugtatása, gyógyítása. De előbb az életmentő fékezés. Aki eléri a fékpedált, taposson rá, és szállítsa ki a vezetőt!
Most a Fidesz van a legközelebb a sofőrüléshez. A kormánytöbbség ciklus közben is tud miniszterelnököt cserélni, választhat saját soraiból mást is, aki 2018-ig kevesebb kockázatot jelent. Igaz, ez veszélyes is lehet számukra. szétzilálhatja a tábort. Nem lehet kilóra összemérni, mekkora a tehertétel, amit az első számú vezető jelent, és milyen súlyúak a maradása melletti érvek. Átéltem már hasonlót, és nemcsak a 2004-es miniszterelnök-váltás idején. Gyurcsány Ferenc Őszöd után maga kért bizalmi szavazást, és később, a pusztító népszavazási vereség nyomán is felmerült távozása. Nagy különbség persze, hogy ezt vele is meg lehetett beszélni. Akkor úgy döntöttünk: a reformer törekvések teljes feladását jelképezné a menesztése. A világválság berobbanásakor pláne úgy éreztük: stabil kormányra van szükség. Nehéz megmondani, mikor volt igazunk, mikor nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.