Szerző: Tarski
2017.05.20.
„....nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára, a magánéletben is a közéletben is.” (Socrates: Védőbeszéd)
E hét és talán az egész hónap legfontosabb politikai eseménye az, hogy szerdán döntött az Európai Parlament arról, hogy megbízást ad az illetékes szervezetnek arra nézve, hogy készítse elő a Magyarország ellen megindítandó a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelye szerinti eljárást. Ezt méltán nevezhetjük történelmi eseménynek is, mert korábban egyetlen tagállam esetében sem indítottak hasonló eljárást. Magyarország volt tehát az az első nemzetállam, amelyiknél kipróbálhatják azt, hogy az elméletben megfogalmazott intézkedés a gyakorlatban hogyan működik, egyáltalán működik-e és ha igen, akkor az eléri-e a kívánt hatást. Egy dolgot azonnal le kell szögeznünk: ez a 7. cikkely olyan retorziót helyez kilátásba, aminek nyomán az adott tagországot meglehetősen komoly hátrány érheti azért, mert nem az Uniós elhatározott céloknak és feladatoknak megfelelően cselekedett. Itt fontos hangsúlyozni azt, hogy az Unió által itt és most célszerűnek tartott viselkedésmódot kívánják ezzel a módszerrel kikényszeríteni a tagállamoktól, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy perspektivikusan helyes döntés születik.
Ennek a szerdai döntésnek pedig megvoltak az előzményei, hiszen nem is olyan régen Orbán Viktor miniszterelnököt citálták az Európai Parlament ülésére, ahol szembesítették azzal, hogy komoly aggályok merültek fel a hazai jogállamiság és demokrácia helyzetével kapcsolatban. Ezt a kormányfő tekinthette volna egyfajta komoly figyelmeztetésnek, aminek nyomán szakítani kellett volna a kifogásolt cselekmények további folytatásával. Fontos hangsúlyozni azt, hogy ezt a jelzést nem csupán az ellenérdekelt baloldali és liberális pártok képviselői, hanem a saját pártcsaládjának, tehát az EPP képviselői is megejtették, amit már csakugyan komolyan kellett volna vennie. Ennek ellenére, mintha mi sem történt volna, győztes hadvezérként tért haza, és tovább folytatta mindazokat a cselekményeket, amit korábban elkezdett. De egy még korábbi előzménye is adott volt, mégpedig az ún. Tavares-jelentés megtárgyalása, ahol Orbánt megint pellengérre állították. Akkor sikerült ebből is kikecmeregnie, hiszen az EP csupán ajánlásokat fogalmazott meg hazánk számára, amit a miniszterelnök simán lesöpört az asztalról. Mindezekkel csak azt akarom mondani, hogy nem előzmények nélküli volt a szerdai esemény, amit lehetett volna derült égből villámcsapásként értékelni és ezáltal az Uniónak egyfajta támadásának beállítani. A mostani eseménnyel kapcsolatos „sorosozás”-nak így semmi ereje sem lehet, mert nem először foglalkozott az EP hazánk jogállamiságának és demokráciájának helyzetével, amikor is Soros György a képbe sem kerülhetett volna...
E hét és talán az egész hónap legfontosabb politikai eseménye az, hogy szerdán döntött az Európai Parlament arról, hogy megbízást ad az illetékes szervezetnek arra nézve, hogy készítse elő a Magyarország ellen megindítandó a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelye szerinti eljárást. Ezt méltán nevezhetjük történelmi eseménynek is, mert korábban egyetlen tagállam esetében sem indítottak hasonló eljárást. Magyarország volt tehát az az első nemzetállam, amelyiknél kipróbálhatják azt, hogy az elméletben megfogalmazott intézkedés a gyakorlatban hogyan működik, egyáltalán működik-e és ha igen, akkor az eléri-e a kívánt hatást. Egy dolgot azonnal le kell szögeznünk: ez a 7. cikkely olyan retorziót helyez kilátásba, aminek nyomán az adott tagországot meglehetősen komoly hátrány érheti azért, mert nem az Uniós elhatározott céloknak és feladatoknak megfelelően cselekedett. Itt fontos hangsúlyozni azt, hogy az Unió által itt és most célszerűnek tartott viselkedésmódot kívánják ezzel a módszerrel kikényszeríteni a tagállamoktól, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy perspektivikusan helyes döntés születik.
Ennek a szerdai döntésnek pedig megvoltak az előzményei, hiszen nem is olyan régen Orbán Viktor miniszterelnököt citálták az Európai Parlament ülésére, ahol szembesítették azzal, hogy komoly aggályok merültek fel a hazai jogállamiság és demokrácia helyzetével kapcsolatban. Ezt a kormányfő tekinthette volna egyfajta komoly figyelmeztetésnek, aminek nyomán szakítani kellett volna a kifogásolt cselekmények további folytatásával. Fontos hangsúlyozni azt, hogy ezt a jelzést nem csupán az ellenérdekelt baloldali és liberális pártok képviselői, hanem a saját pártcsaládjának, tehát az EPP képviselői is megejtették, amit már csakugyan komolyan kellett volna vennie. Ennek ellenére, mintha mi sem történt volna, győztes hadvezérként tért haza, és tovább folytatta mindazokat a cselekményeket, amit korábban elkezdett. De egy még korábbi előzménye is adott volt, mégpedig az ún. Tavares-jelentés megtárgyalása, ahol Orbánt megint pellengérre állították. Akkor sikerült ebből is kikecmeregnie, hiszen az EP csupán ajánlásokat fogalmazott meg hazánk számára, amit a miniszterelnök simán lesöpört az asztalról. Mindezekkel csak azt akarom mondani, hogy nem előzmények nélküli volt a szerdai esemény, amit lehetett volna derült égből villámcsapásként értékelni és ezáltal az Uniónak egyfajta támadásának beállítani. A mostani eseménnyel kapcsolatos „sorosozás”-nak így semmi ereje sem lehet, mert nem először foglalkozott az EP hazánk jogállamiságának és demokráciájának helyzetével, amikor is Soros György a képbe sem kerülhetett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.