HOGYAN POLITIZÁLJUNK A MAI MAGYARORSZÁGON? 5 TIPP ANTONIO GRAMSCITÓL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Turai Eszter
2017.05.30.

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki nem túl lelkes attól a gondolattól, hogy kevesebb mint egy év múlva el kell döntenie, hogy melyik jelenlegi ellenzéki pártra szavazzon, vagy esetleg csatlakozzon-e a távolmaradók táborához, ami szintén nem a legmotiválóbb gondolat. Nagyon úgy tűnik, hogy egy olyan helyzetben, amiben több millió ember befogott orral vagy egyáltalán nem megy el szavazni, Budapesten kívül már egy ezer fős tüntetés is ritkaságszámba megy, és a legtöbb közéleti kérdés maximum egy szűk réteget tud mobilizálni, szükség lenne a politikai cselekvés újragondolására az alapoktól kezdve. Nem akarom lebecsülni a szerveződésnek azokat a nyilvánvaló korlátait, mint például a Fidesz elképesztő médiafölénye vagy a hozzáférhető anyagi források szűkössége, de azért érdemes azt is átgondolni, hogy stratégiai, gondolati szinten milyen előfeltételei lennének egy kevésbé reménytelen magyar közéletnek. Biztos egy csomó szerzőt érdemes felhasználni ehhez, de én most egy olasz kommunistát, Antonio Gramscit szeretném ajánlani.

Gramsci az Olaszországi Kommunista Párt alapítótagja, a két világháború közti olasz közélet meghatározó politikusa és gondolkodója volt. Mussolini alatt letartóztatták, élete utolsó 11 évét börtönben töltötte, írásainak jelentős része is itt született. Bár szülőhazájában a mai napig kultusz övezi, és életműve Nyugat-Európában, Indiában és Dél-Amerikában is nagy hatást gyakorolt, Magyarországon még a tudományos életben se ismert széles körben. A Társadalomelméleti Kollégium (TEK) ezt a hiányt igyekezett pótolni a Corvinuson Gramsci halálának 80 évfordulójára rendezett konferenciával. (A ‘80-as évekbeli magyar Gramsci-reneszánszról szóló kerekasztal-beszélgetést itt meghallgatható.) Öt pontban szedtem össze, hogy a konferencia előadásainak alapján milyen tanulságok, hasznos szempontok adódhatnak bárki számára, aki közélettel, politikával foglalkozik 2017-ben Magyarországon.

1. Nincs tudományos munka politika nélkül

Ahogy az sok előadásban előkerült, Gramsci tudományos munkásságának egyik legszembetűnőbb vonása, hogy szervesen kapcsolódott nem csak a korabeli társadalmi helyzethez, de a konkrét politikai cselekvéshez is. Írásai a társadalmi valóság sok szintjét érintik, makroszintű elméletalkotást és egészen konkrét, gyakorlati „útmutatókat” is tartalmaznak, de a motiváció minden esetben azonos: a fennálló társadalmi helyzeten való változtatás igénye, egy igazságosabb világért való küzdelem. Hogyan működik a hatalom? Mitől lesz sikeres egy politikai mozgalom? Mit kell tennie egy pártnak, ha elnyomott rétegeket akar képviselni? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Gramsci, ami két szempontból is nagyon inspiráló lehet egy értelmiségi számára. Az egyik az, hogy a gyakorlatorientáltság egyáltalán nem von le Gramsci írásainak elméleti értékéből.

Hiába áltatjuk magunkat a politika- és csoportérdekmentes tudományosság felsőbbrendűségével: Gramsci remek elemzései a mai napig hasznos gondolkodási keretet adnak.

A másik ok, amiért társadalomtudományokkal foglalkozóként nagyon lelkesítő ezt a szerzőt olvasni, az a mély morális meggyőződés, ami áthatja a munkáit: az értelmiség nem háríthatja el magától a társadalom alakításának felelősségét. Az elméleti munka sosem lehet öncél, aki mégis így tekint rá, az ezzel a fennálló társadalmi-politikai rendet támogatja...

ITT OLVASHATÓ