Szerző: kreatív pszichológia
2017.05.22.
Ha csak egy cseppet epésebb és realistább (esetleg kiábrándultabb) hangulatban lennék, ez az írás egészen rövidre záródva befejeződne itt, széljegyzet méretben, rávágva a fenti kérdésre a sajnos sokszor igaz választ: ahány ponton csak tudja. A gyermekvédelmi rendszer szolgálatában töltött fél emberöltő[i] alatt tényleg elég sokfajta trükkjét láttam az irányításnak és a fenntartóknak is. Nézzünk meg együtt pár olyan pontot a nevelőszülői működésben, ahol általános hibaként, nagyobb, szilárdabb tartásra, több erőre, önnön védelmükre való elszántságra lenne szükségük a nevelőszülőinknek ahhoz, hogy sikeresebben ellenállhassanak a gyermekvédelmi apparátus rájuk is tagadhatatlanul nagy nyomást kifejtő tevékenységének.
Az új gyermek kihelyezése az egyik szerintem jóval több figyelmet érdemlő sarkalatos pont. Ezt a folyamatrészt, pontosabban a valóban fontos elemeit, mifelénk is nagyon szeretik elmismásolni. Pedig lehet-e fontosabb, mint a korrekt információk átadása, megszerzése, ellenőrzése, és a nevelőcsalád érdekeit jól képviselő, megfontolt és kiérlelt döntés egy új gyermek befogadásáról? Ehelyett szinte szokványosak az akut telefonos fél hírek, álságos kis hízelgésekbe csomagolt nagy biztatással, és az ajtófélfánál vagy a kertkapuban egy szál ruhájában letámasztott, a családjából éppen kiemelt, elhanyagolt, sok szempontból beteg, bántalmazott kisgyermekkel.
Egy hirtelen és átgondolatlan kihelyezés, amire sem a felnőttek, sem a saját gyermekek, sem a már ott nevelkedő többi gyermek nincs felkészülve, kártyavárként boríthatja fel a családi rendszer kényes belső egyensúlyát, ahogy egy túl problémás/túl beteg gyermek befogadása mindenki mást is veszélybe sodorhat az otthonukban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.