2017. május 30., kedd

GYEREK, GYEREKEBB, MÉG GYEREKEBB - A "MUNKAALAPÚ TÁRSADALOM" GYERMEKEI

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Havasi Éva
2017.05.29.


Magyarországon ma 4 millió háztartásból 1,2 millió gyermekes. A gyermekes háztartásoklegnagyobb részében 2 felnőtt nevel gyermeket: egyet (30%), kettőt (25%) vagy ennél többet (10%). További 15% az egyszülős háztartások aránya, az „egyéb” gyermekes háztartásoké pedig 19 százalék. Egy nő átlagosan 1,49 gyermeket hoz a világra. Ez 2016-ban 100 nőre vetítve 5-tel több volt, mint egy-két éve. A növekedés a 20 év alatti és a 45 év fölötti nők magasabb gyermekvállalásából adódott.[1] A gyermekek azonban nagyon különböző társadalmi helyzetű, jövedelmű családokba születnek, s e különbségeket az utóbbi évek népesedéspolitikai intézkedései is nemhogy tompítanák, hanem tovább erősítik.

A gyermeket nevelő családok hosszú múltra visszatekintő, legfontosabb juttatása a családi pótlék. Az 1912-ben még csak állami alkalmazottak gyerekei után járó juttatást egyre szélesebb társadalmi csoportba tartozók élvezhették. A juttatás 1990-től vált univerzálissá, munkaviszonytól független, minden gyermekre kiterjedő jogosultsággá. (Átmenetileg, a Bokros-csomag részeként rövid időre elvesztette univerzális jellegét, bizonyos jövedelemszint fölött nem járt.) Máig ez az egyetlen gyermekes támogatási forma, melyet az emberek szinte kivétel nélkül ismernek és igényelnek is.

A családi pótlék összege – alapesetben – egy gyermek után 12 200 forint havonta, két gyermek után gyermekenként 14 800 forint,illetve három- és több gyerek után 16 ezer forint. Az összeg nagysága 2008 óta változatlan.
Az Orbán-kormány azonban úgy döntött, hogy azok a gyermekek, akiknek szülei nem végeznek kereső munkát, vagy rosszul fizetett munkákból tartják fenn magukat és családjukat, kevesebbet érnek, és ezt a kormány szociális támogatásainak is tükröznie kell.

A sikerre ítélt „magyar modell” négy pillére ugyebár a politikai stabilitás, a szigorú fiskális politika, a keleti nyitás és a segély- helyett munkaalapú társadalom. Ez utóbbi alapelv következetes alkalmazását láthatjuk a szociálpolitikában is.
A „munkaalapú társadalom” lefordítása a szegény emberek élethelyzetére annak világossá tétele, hogy annyit ér a gyermeked, amennyit te érsz! (Te meg annyit, amennyid van!)

A jövő évi költségvetés előkészítése során egy halvány remény volt arra, hogy a szegény ember gyermeke is érhet majd valamivel többet, mint manapság. Hogy a várhatóan növekvő bérkiáramlás mellett valami növekmény jut a családi pótlékra is. A 2018-as költségvetés tervezetének benyújtásától ez a remény is elszállt. Ez a költségvetés, Varga Mihály szavait idézve, „azok számára kínál több előnyt, támogatást, akik munkából tartják el magukat és a családjukat; mindenkinek egy kis lépést biztosít előre.”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.