Szerző: Göbölyös N. László
2017.05.09.
Az idős férfi a La Stampának idézte fel a rettenetes múltat.
„Szép nap volt, az ég világos volt, a levegőben lehetett érezni a tavaszt. Hétfő volt, piaci nap és bár felmerült, hogy felfüggesztik a front közeledése miatt, a tér tele volt emberekkel és állatokkal. Nekünk, guernicaiaknak, ez ünnepnapnak számított. Ezért anyám ezen a napon engedte meg, hogy hosszú nadrágot vegyek fel, most már férfi voltam, nem gyerek. Csak az ünnepre – figyelmeztetett anyám.
Nem jártam iskolába, háború volt. Az én iskolámat 1933-ban bezárták, laktanyát csináltak belőle. Anyám nem akarta, hogy tétlenül ténferegjek, megkérte a bankigazgatót, hogy vegyen fel tanoncnak, leveleket kézbesíteni, apró megbízásokat végrehajtani, pénzt nem kezeltem. Azon a délutánon dolgoztunk, én és egy lekeitiói menekült. Azt a falut már elfoglalták a francoisták.
A bombázás 16-20 óra között zajlott. A Santa Maria templom harangjai akkor kezdtek el szólni, nem misére, hanem riasztásra a bombázások miatt. Korábban a fegyvergyár szirénáit használták, de aztán rájöttek, hogy ez zavart okoz, voltak, akik azt hitték, hogy a műszak végét jelzik és otthonukban maradtak.
Guernica felett a hegyen, amikor jöttek az ellenséges gépek – akkor már csak azok repültek – a katonák zászlókat lengettek feléjük. A gépek gyakran jöttek, a front 20 km-re volt tőlünk, de nem történt semmi, ezért nem is akartam lemenni az óvóhelyre, de a menekült nem hagyott – így maradtam élve. Ő viszont meghalt.
Guernica egy kísérleti borzalom volt, a maga háromszáz halottjával. De hány Guernicát éltünk meg azóta? Coventry, Drezda, Hirosima, és a mostani meggyalázott városok, Aleppo, Groznij. Az elmúlt 80 évben hányszor gondoltuk, hogy ez lesz az utolsó? Mindig így működik: mintha egy félreértés zavarna össze mindent – a hetvenes évekig a francoista Spanyolországban az volt a hivatalos verzió, hogy a vörösök gyújtották fel Guernicát, mielőtt elmenekültek. Kibogozhatatlanul összekeveredik a jó és a rossz, bűnös és ártatlan, lelkesedés és kegyetlenség. Jól láttam? Jól értettem? Aztán, azt mondjuk mindennek vége, nem ismétlődik. Az ember fellélegzik. Amíg nem jön a következő mészárlás. Az idő múlik, múlik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.